Néhány esztendővel később, az utolsóelőtti órák egyikében, amelyeket a
gyomorfekély Gregoricsnak még megengedett, Gregoricsné aggodalmasan
kérdezgette férjét, odahajolva az ágyban fekvő beteghez:
– Igazán, szünnek a fájdalmaid?
– Jóformán semmi fájdalmat se érzek – felelt Gregorics. – Régen, nagyon
régen nem volt ilyen jó napom. Olyan jól, olyan erősnek, olyan boldognak
érzem magamat, mint azon a szép napon…
És mosolyogva folytatta:
– Tudod, azon a napon, amikor igazgató voltam!…