_Május 9._
A legtermészetesebb megtorlás mindenesetre a „szemet szemért, fogat
fogért.“
De előre elhatározni s elvből tenni meg ezt – fuj!
Ó azért legyünk tisztában! Én önnek, uram, nem tartozom többé semmivel.
Ön nekem visszaadta, visszalökte a szabadságomat. És én, visszajutva a
teljes szabadságom birtokába, ezentul, igenis, azt teszem, amit éppen
akarok.
Imádkozzék, uram, hogy ne kerüljön a szemem elé valaki, aki hosszabb
ismeretség után meg talál tetszeni! Mert nem lesznek aggodalmaim!
Hanem ahhoz, hogy mindjárt ennek a megtorlásnak a szándékával nézzek
körül a világban – ehhez ujra kellene születnem. Legalább is másféle
gondolkozásba kellene belenevelkednem.
Ön jól tudta ezt és visszaélt vele. A cudarsága tehát kétszeres… nem, ez
a cudarságát százszorossá teszi. Ez olyan, mintha megölne valakit,
akiről előre tudja, hogy nem fog védekezni.
De vigyázzon! A mártirok kezdenek kihalni, s nekem semmi kedvem ahhoz,
hogy én zárjam be a sort!