– Mi baja, kedves Lebreton? – kérdezte Mendez a másik ujságirótól. –
Olyan piros az arca, mintha láza volna.
– Borzalmasan részeg vagyok, – felelt Lebreton. – Egész éjszaka ittam,
rossz cimboraságban; reggel kilenckor kerültem az ágyba, s alig hogy
elaludtam, felköltött egy vidéki nagybátyám, az egyetlen, akitől
örökölhetek. Ez a vidám, sőt garázda vén fiú addig ült a nyakamon, mig
végre kénytelen-kelletlen fölkeltem és elmentem vele reggelizni,
Paillardhoz vitt és ott megint rémesen sokat ittam. Most aztán alig
állok a lábamon; ugy járok, mintha egyik dézsából a másikba lépnék,
pedig még isten tudja meddig nem fekhetek le emiatt az átkozott bazár
miatt.
A Jean Goujon-utcai nagy bazárépület bejárója előtt állottak. Mendez,
mialatt Lebretonnal beszélt, az egymásra torlódó gépkocsikból rendre
kiszálló előkelő közönséget nézte s közben neveket irt föl a
jegyzőkönyvecskéjéből kitépett papirlapra.
– Tudja mit? – biztatta Lebretont. – Menjen haza nyugodtan és pihenje ki
magát. Nyolcig-kilencig éppen eleget alhatik; kilenckor majd fölkeresem
és értesitem mindenről, hogy megirhassa a tudósitását.
– Köszönöm, de lehetetlen, – felelt Lebreton. – Egy egész nagy
ujságoldalt kell telefirkálnom erről a szamárságról.
– Persze, az ön lapja is királypárti, s mert ezt a jótékonycélu vásárt
az igazhitü arisztokrácia rendezi, önöknek legelől kell járniok a
jótékony hölgyek magasztalásában.
– Hanem azért mégis kérni fogom a szivességét. Végignéztem a megnyitás
ceremóniáját, körülsétálok a bazárban, összeszedek egy pár megfigyelést,
hogy legelől tündökölhessek a szines leirásban, de ötkor hazaszököm.
Lesz szives és értesit, ugy-e, ha később valami nevezetes történik?
– Rosszul teszi, ha nem megy haza mindjárt. Ilyen álmosan ugy se fog
látni semmit.
– Többet fogok látni, mintha józan volnék. Nekem a részegség csak az
itéletemet rontja meg, a megfigyelésemet inkább élesiti. Részegen mindig
temérdek apróságot veszek észre, ami okvetlenül elkerüli a figyelmemet,
ha józan vagyok. A mámor szétszórja a figyelmet s ez a tudósításnak csak
javára válthatik. Öttől nyolcig aztán kialszom a mámoromat s már egészen
okosan fogom leirni azt, amit bolond fejjel láttam.
– Akkor hát most már menjünk be. Mindjárt három óra s Andrea hercegnő
pontban háromkor érkezik. Nem fog ártani, ha addig jó helyet biztositunk
magunknak.
Bementek.