nincsenek szerződések, az erősebbnek van csak joga szerződést kötni és a
gyengébbnek megtartani. Itt minden felborult, király kell az országnak,
mert többé nem birunk a magyarokkal. És én megint királynévá teszem
Mária… Azért nem házasodtam, hogy egyszer majd feleségül vehessem. A nap
elkövetkezett, a király a másvilágra ment, hogy utat nyisson Szapolyai
Jánosnak.
– Zápolyának, a haramiának! – csattant fel most Dominám hangja, amely
hangot sohasem hallottam tőle, pedig évekig diktálta nekem a leveleit.
Jankó még mindig mozdulatlanul állott helyén:
– Tehát, Mária, maga nem akar a leggazdagabb embernek a felesége lenni?
– kérdezte felszisszenve, mint a kígyó, amelyre botot emelnek.
– Zápolya! – kiáltotta Mária királynőm. – Tüstént hagyja el a palotát.
– Fegyvereseim már megszállották a házat, az én parancsaimnak
engedelmeskednek.
– Zápolya! – sikoltotta megint királynőm, hogy a kezemben megremegett a
tőr. – Azt várja itt, hogy az arcába dobjam az igazi nevét?
– Halljuk tehát!
– Te királygyilkos! – süvített fel Dominám és olyant tett, amire az a
nagy mahomet ember megingott helyén. Az arcába köpött az erdélyi
vajdának és kifutott a szobából. _(1926.)_