Hálaérzéssel fogadta a dicső Mária Therezia magyarjainak igy
bebizonyított hűségét, s hosszú uralkodása alatt a nemzet iránti
legbensőbb ragaszkodással viseltetett. Ennélfogva József fiának
nevelését is Batthyányi Károly hercegre bizta. A háborúk alatt tetemesen
megrongált budai királyi várat és lakhelyet fölépíttette. A magyar nemes
ifjak nevelését az általa Bécsben alapított nevelő intézetben
(Theresianum), valamint a bécsujhelyi katonai akademiában is megengedte
(1746.) Selmecen (1660.) bányász iskolákat szerzett, melyek mai napig
szép előmenetellel virágoznak. A magyar koronához tartozó
tengermelléket, a fiumei kikötővel együtt Magyarországhoz kapcsolta
(1766.), s ugyan ezen évben Erdélyt Nagyfejedelemség cimével ékesítette.
1772-ben a Zsigmond király által elzálogosított tizenhat szepesi várost
kiváltotta: Galliciát és Lodomeriát visszavette. A Pázmány Péter által
Nagyszombatban alapított egyetemet, eltörültetvén a Jézus társasági
szerzet, Budára áttette, s az iskolákat egész országban célszerű rendre
állította. A katholikus püspökségeket héttel szaporította. 1764-ben
állítá fel a szent István apostoli királyi rendét; 1760-ban a magyar
testőr sereget. 1767-ben hozta be királyi biztos által az urbariumot. –
Ily dicső uralkodás után négy fiat s hat leányt hagyván maga után,
tartományainak mély szomorúságára 1780-ban mult ki.