80. Az ország jogai és szabadságainak megerősítése. A Sanctio
Pragmatica.
III. Károly, I. Józsefnek testvér öccse, Spanyolországból
visszahivatván, előbb német császárrá, azután pedig a pozsonyi
országgyülésen magyar királylyá koronáztatott. Mint császár VI., mint
magyar király III. Károly nevet viselt. Hogy a polgárháborútól
megrongált országot ismét fölsegíthesse a szatmári béke feltartása
mellett az ország szabadságait és jogait megerősítette, Rákóczynak is
bünbocsánatot ajánlott minden jószágainak meghagyásával, de Rákóczy több
társaival együtt, különösen Bercsényi gróffal e kegyességet el nem
fogadta; készebb volt számkivetésben élni mint magát megalázni s több
viszontagságok után Törökországba vette magát, hol 1735-ben Rodosztóban
meghalt.
III. Károly mindjárt uralkodásának második esztendejében arról kezdett
gondoskodni, hogy a férjfi-ágra szorított öröklési jogot a habsburgi ház
leány-ágára is kiterjessze. Ezen törvényes trónörökösödés Sanctio
Pragmatica nevet nyert, a melyet, miután a többi örökös tartományok
elfogadták volna, Magyarország rendei is törvényeik közé iktatták
(1722.), kikötötték mindazonáltal, hogy az uralkodó fejedelmek romai
vallásuak legyenek, és országlásuk kezdetén a nemzet szabadságainak és
az ország törvényeinek megtartására magokat különös oklevéllel és
esküvel kötelezzék. – 1715-ben az állandó katonaság tartására katonai
adó hozatott be.