József az 1687-ki országgyülésen megállapított örökösödési törvény
szerint a magyar trónra jutván, minden erejét az elégületlen nagyok
lecsendesitésére fordította, hogy a békét helyre állítsa. A
Magyarországon döhöngő német tábornokokat visszahivta, a protestansok
jogait megerősítette, s 1703-diki majus 10-kén átalános bünbocsánatot
hirdetett ki mind azoknak, kik a hűségre visszatérnek, hanem Rákóczy e
derék fejedelemnek jó szándékát féreösmervén, az ország nagyobb részét
elfoglalta, zászlóira, pénzeire s fegyveresei sisakjaira Pro Patria et
Libertate (a hazáért és szabadságért) édesgető szavakat tétette, s már
erdélyi fejedelemmé választatta magát. Azonban seregei Trencsinnél
tetemes veszteséget szenvedvén, párthivei közül sokan a király hűségére
tértek. Hiában iparkodott ezután magát ismét összeszedni, s
külhatalmasságok által biztosítani, mert József, Pálffy János és Károlyi
Sándor grófokat megbizván, Szatmárba meghivta a békételeneket, hol is
azok egészen lecsendesítettek, de a szelid és igazságszerető király nem
éldelheté a béke örömeit, mert még mielőtt az bevégeztetett volna,
himlőben meghalt 1711-ben, kinek halálát Pálffy mindaddig titokban
tartotta, mig a béke cikkelyei tökéletesen meg nem erősitettek s
aláirattak. – Fiai nem voltak.