Mária ismét királynak kiáltatott ki egy résztől, de Horváth János bán
fölkerekedvén, Garát és Forgácsot megölte, a két királynét Novigrádba
záratá, hol Erzsébet, Mária szemeláttára, kegyetlenül megöletett.
Megérkezett a szomorú hirekre Zsigmond is, és Fehérvárt magát
megkoronáztatván, Máriát fogságából kiszabadította.
A királynék szabadítására az egész ország kezett fogott, mindenki
Zsigmond táborába sietett, még a gyermekek is játékaik közt táborokat
képeztek. Egy ily csoport játszógyermekekre akadván Zsigmond, a
legidősbet, ki egyszersmind zászlótartó volt, magához hivatá, s ily
beszélgetés támadt köztök:
Zsigmond: Ki katonái vagytok?
A zászlótartó: Az országé.
Zsigmond: Ki a királytok?
Zászlótartó: Zsigmond.
Zsigmond: Hát hol van Zsigmond?
Zászlótartó: Nem tudom. Uram!
Zsigmond: Hát ha én Zsigmond lennék, elfogadnátok-e engem királytoknak?