Leirhatlan zavarban hagyta el András az országot, melyre Béla fényesebb
napokat vala derítendő, ha épen alatta a legkeményebb csapás nem éri
hazánkat. A zürzavar eloszlatására férfias elhatározottsággal fogott;
mindazokat, kik András alatt az országot megzavarták, különféleképen
megbüntette, Dénes nádornak szemeit tolatta ki; továbbá azt parancsolá,
hogy az érsekek, püspökök és főurakon kivül senki a király jelenlétében
leülni ne merészeljen; megujitotta III. Béla törvényét, mely szerint
kéréseit kiki irott levélben adja be, s a fontosabb dolgokat maga
elejébe kivánta adatni, a csekélyebbeknek elintézését a kancellára
bizván; végre az elajándékozott királyi fekvő jószágokat visszaszedte,
kivévén azokat, melyek valódi érdemek megjutalmazása végett adattak. E
veszteséget sokan türni nem akarván, mindjárt 1236-ban összeesküdtek
ellene, s Fridrik osztrák herceget hivták segitségül, ki midőn
Magyarországba átkelt volna, Bélától megszalasztatott. – Ezután Béla a
tatárok által szoritott kúnokat az országba fogadá azon föltétel alatt,
hogy keresztényekké legyenek, Kuthen királyuknak, kinek ő maga lett
keresztapja, Pesten adott lakást, a negyvenezernyi családot a
vármegyékbe osztá, s a főispánok itélete alá rendelé.