1089 táján Horvátországban Zvoinimir fejedelem, ki nőül László testvérét
Ilonát birta, meghalván, a kiütött belzavarok lecsilapítására Ilona több
főrendüekkel Lászlót hivta meg, ki csak hamar megjelenvén, ott a
lázangókat legyőzte, s Horvátországot Magyarországhoz kapcsolta; a
kereszténység megszilárdítására a zágrábi püspökséget alapította, s
Álmos vezért, Geiza fiát, kormányzóul ott hagyván, visszajött
Magyarországba, hol a kúnokat, kik Kutesk vezérlete alatt az országot
pusztítani merészlék, szétveré, az elfogottakat pedig keresztényekké
tevé. Midőn László ezután a tengerparti városok bevételére készült
volna, a kúnok még nagyobb haddal törtek az országba, és azt tüzzel
vassal pusztították. László azonban ott termett, a királyi vérszinü
zászlót maga ragadta kezébe, s a sokkal számosabb ellenségen fényes
diadalt nyert. A foglyoknak csak szolgaság és a keresztény hit fölvétele
maradt választásul, mire azok megkeresztelkedvén, a Tisza és Zagyva
közt, a mai Jászságban telepítettek meg. – 1092-ben Szabolcson
országgyülést tartott.
A jövő évben már ismét táborba szállott, mert Ulászló lengyel fejedelem
által segitségül hivatott fel az oroszok ellen, kik a kúnokat
Magyarország pusztítására nógatván, szabadon átbocsátották országukon.
László a mint Galliciába ért, a fejedelem annyira megrettent, hogy
harcba sem ereszkedvén, magát László pártfogása és főuri hatalma alá
vetette, mire László nagylelküen a fejedelmet tartománya birtokában
meghagyta, hanem Galliciára a magyar korona jogát megalapította.
László jámbor és igazságos uralkodásának dicsősége a külföldre is
kihatott. Igy történt, hogy a németek a császársággal is megkinálták,
mit ő el nem fogadott, teljes erejével Magyarországnak kivánván élni; az
egyesült europai fejedelmek őt érdemesíték a keresztesek fővezérségére,
mely dicsőségben már nem részesülhetett, mert midőn némely hercegi
atyafiak között támadt egyenetlenségek eligazítására Csehországba menne,
Nyitrán 1095-ben meghalt. Eltemettetett Nagyváradon. Fiai nem maradtak.
A magyar nemzet három évig gyászolta nagy és szent királyát.
Kálmán. 1095–1114 = 19 esztendeig.