A szelid indulatu Geiza nem akarta Salamont a koronától megfosztani, és
csak a nemzet hathatós kéréseire vállalá el a királyságot. Még azután is
hajlandó volt visszaadni Salamonnak a koronát, kit IV. Henrik császár és
VII. Gergely pápa minden módon ajánlottak a magyaroknak. De ezen nemes
viseleteért annál inkább ragaszkodott hozzá a nemzet. Talán meg is lett
volna Salamonnal az egyezés, ha Geizát a hozzá igen hajló magyaroktól el
nem ragadja a halál 1077-ben. Kálmán és Álmos fiakat hagyta maga után.
Szent László. 1077–1095 = 18 esztendeig.
23. László nagylelküsége. Országgyülés; a tolvajok elleni törvények. I.
István a szentek sorába igtattatik.
László, a meghalt király testvére, csinos külseje, tiszta vallásossága,
szigoru igazságszeretete és hajthatlan bátorsága és vitézsége által már
régen meghódította a magyarok szivét, kik most királyokul üdvözlék.
László azonban nem akará a királyságot mindaddig elfogadni, mig Salamon,
szinte törvényszerüleg koronázott király, arról önkényt le nem mond.
Salamon is megilletődék e nagylelküségen, és nem volt ellene László
megkoronáztatásának, de kikötötte, hogy királyi címét megtarthassa, és
királyi méltóságához illő jövedelemmel elláttassék. László tehát
megkoronáztatott, hanem Salamon nem sokára megbánta igéretét, s a király
élete ellen áskálódott, a miért is elfogatván, a visegrádi várba
záratott, mire László az ország állapotát vevén gondjai alá,
Pannonhalmára országgyülést hivott öszve, hol a közigazgatás, a polgári
és büntető igazság kiszolgáltatás ügyében több üdvös törvények
alkottattak. Felettébb bélyegzők az akkori magyarok erkölcsi viseletére
a tolvajok iránt hozott rendeletek; ugyan is, hogy a tolvaj, bár mely
rendből való, még akkor se mentessék fel a büntetés alól, ha a
károsodottal kiegyezkedett volna is; a tetten ért tolvaj, ki tiz
fillérnél nagyobb értékü jószágot orzott el, halállal bünhödjék; kisebb
értékü lopásokért szemvesztéssel, a legcsekélyebbekért, ha a tolvaj
szolga, orrcsonkítással lakoljon. A nemes a lopott jószágot
tizenkétszeresen tartozzék megtéríteni, s még egy ökörben
marasztaltassék el, stb.
Nagy nemzeti ünnepet tartott az ország 1083-ban, midőn István király és
fia, Imre herceg testeik koporsóikból fölvétettek. Ily napon lehetetlen
volt Lászlónak rokonát börtönben tartani. Salamon tehát szabadon
bocsáttaték; ő pedig külsegitséget nyervén, haddal támadta meg Lászlót,
melyben életét veszté; mások szerint pedig a had szerencsétlen
kimenetele után Polába, Isztria fővárosába vonult, hol remete életet
élvén, bünbánatban mult ki.