19. Béla jeles uralkodása; a pogány vallás örökre kiirtatik; véletlen
halála.
Béla rövid uralkodása jeles tettekkel diszlik, melyek valamint a hon
javát tetemesen előmozdíták, úgy nagy elméjének, bő tapasztalásának és
emberösmeretének szép tanujelei. A királyságra jutván, minden gondját
arra fordította, hogy a nemzet hajlamát megnyerje. E végből sok vámokat
és adókat eltörölt, a népet állandó lakhelyre szoktatta s az által a
földmivelést, mely még kevesek által üzetett, terjesztette; ezüst pénzt
veretett, mi által az adásvevést megkönnyebbitette; mindennek árát
megszabta, és a rendes vásárokat is behozta. Tudta ő, hogy a kereskedés
fő rugó az ország mivelésére. A pogány vallást örökre kiírtotta, mert
midőn számtalan sokaság sürgette volna az ősi vallás visszahozását,
három napra halasztá feleletét, mely idő alatt sereget gyüjte össze, és
a vészt nem sejdítő tömegre ütvén, vezéreiket levágván, a békétleneket
szétverte. Még Salamon ellen is biztossá akarván magát tenni, Dömösre
országgyülést hirdetett, hol a királyi szék leomlása, vagy a ház
összedülése által agyonzúzatott. (1063.). Tetemei Szegszárdra vitettek.
Három fia maradt: Geiza, László és Lambert.
Salamon. 1063–1074 = 11 esztendeig.