Az Avarok, – Scytha eredetü, húnivadék nemzet, Chagan vezérlete alatt
jöttek be, kik az országot elfoglalván, csakhamar oly hatalmasak lettek,
hogy minden ellenségeik meghódoltak s Bizanc adófizetőjök lön. Azonban
még is csak rövid ideig uralkodtak itt, mert Nagy Károly, a frankok
királya, ki ellen Thassilo bajor herceget védték, (791.) egész
birodalmukat feldúlta, fejedelmük lakhelyét bevette, erősségeiket
lerontotta, s a békét kérő avarokat, megengedvén nekik törvényes
chanokat (igy neveztettek fejedelmeik) választani magoknak, a frankok
vasallusaivá – hűbéreivé – tevé, hanem egyszersmind a kereszténység
fölvételét is kikötötte; igy lett első keresztény chanuk Thudun. A
frankok alattvalói maradtak az avarok egészen a magyarok idejöveteléig.
A Magyarok.
6. A magyarok eredete, s legrégibb történeteik. Álmos fejedelemmé
választása. Álmos a fővezérséget Árpádra ruházza.
A magyarok első hazája Ázsiának belső része volt, hol pásztor életet
éltek, de a szomszéd népektől háborgattatván, a fegyverforgatásban nagy
előmenetelt tettek, különösen mint lovagok és nyilazók tüntették ki
magokat; egyébiránt nemes, szabad nép volt, a fényüzést és bőséget nem
keresvén, ellenségeit férfias bátorságban iparkodott felülmulni; a
munkát és fáradságot, hideget és meleget egyiránt türé. Onnét,
egyenetlenség támadván közöttök, némelyek fölkerekedtek s elhagyák
előbbi földjeiket, és Irtis folyó mellett telepedtek meg. Onnan ismét
hét kapitány vezérlete alatt tovább jöttek, s azután Álmost, mint
legérdemesebb hazafit, mert kegyes, bőkezü, bölcs, nagy vitéz volt,
fejedelmül vagy fővezérül választották, és pogány módon véröket ontván,
megesküdtek, hogy bár hova vezetendi őket, mindenütt hiven fogják
követni, úgy szinte arra is lekötelezték magokat, hogy mindig az ő
nemzetségéből fogják választani fejedelmöket. De o! mennyi vérontásra,
testvéri, rokoni háborúkra hagytak nyilt útat, hogy meg nem határozták,
ki kövesse a nemzetségből az elhúnyt fejedelmet az országlásban; a
szomoru példákat látni fogjuk a királyok alatt.
Az említett törvényeket szabva, 895. táján mostani lakó helyökre, a
Kárpátokon átjövén, itt különféle népekre és fejedelmekre találtak.
Erdélyben oláhok laktak és a székelyek; Erdélytől fogva a Szamos, Maros
és Tisza vizek közti földet Ménmaróth birta, a Bánátot Gaad vagy Glád; a
Tisza, Duna és Garam közt a Kárpátokig Zalán parancsolt; a Vág mindkét
mellékén Garamtól a Morva folyóig Zvatopluk morva fejedelem uralkodott,
a dunántuli részt pedig, vagy Pannoniát, a rómaiak birták. – Sok baj,
fáradság és munka közt értek ezen vidékre, s azután negyven napig
nyugodtak. A főhelyet a nagy munkától Munkácsnak nevezték. Érkezésök oly
félelmet támasztott, hogy a hegyi szlávok, ámbár Zalán alattvalói
voltak, minden ellentállás nélkül meghódoltak. Munkácsról Ungvár felé
vonultak. A vár Laborc védelme alatt állott, de ez megszökött, azonban
egy folyónál utoléretvén felakasztatott; azóta a folyót Laborcának
nevezék. – - Ung bevételét négy napi lakomával ünnepelték meg. Innen
tovább haladván, hol a Bodrog a Tiszába ömlik, Álmos a fővezérséget
Árpád fiára ruházta át, ki is koronázás helyett, az akkori szokás
szerint, egy paizson fölemeltetett, s igy ünnepélyesen a magyarok
fővezérének ösmertetett el.