Ezen tartományt, melyet most Magyarországnak nevezünk, az ó korban
külünféle népek lakták, és a népvándorláskor az erre vonultak közt sok
véres ütközet színhelye volt. A történetben csak a rómaiak által lett
ösmeretes.
Legrégibb lakosaiul a pannonok, géták, gepidák, marahánok, dákok, jászok
és más szarmata, tót eredetü népek említetnek; már Julius Caesar alatt
szállítattak ide gyarmatok, mig Augustus egész pannoniát (dunántuli
Magyarországot) meghóditá. Trajánus első vitte át seregét a Dunán, s a
dákokat legyőzvén, az egész jelen Magyarországot római birtokká tevé.
Probus császár hozta be az első szőlőtőkéket, nemzeti gazdaságunk egyik
tetemes ágát. Galerius a tavak lecsapolása s a puszták termékenyítése
által egy egész tartományt nyert. A IV. században Kr. u. már ötven város
virágzott itt; nagy Constantin négy püspükséget alapított, de a
kereszténység mindamellett még oly gyenge lábon állott, hogy a
népvándorláskor a pogányságnak engedett. Ezután (374.) a jászok, quadok,
vandalok és góthok boríták el, kiket csak hamar (383.) kiszorítottak a
húnok, és ezekkel kezdődik a mostani lakosok története.
Melyik korban, s hanyadik századdal kezdődik tehát honunk története?
A Húnok.