Koller _(a szavába vág)_. Maga megbecsüli a szüleit, mivel tudja, hogy
ezzel nagy örömet szerez nekik, de ez a szeretet az eszéből fakad, nem a
szívéből. Alapjában véve egészen idegen hozzájuk. Tehát miért él maga a
világon? Abban a bizonyos viharos és mámoros boldogságban – amelyről más
leányok epedve álmodoznak – maga nem hisz már. Ki szerezze meg magának
ezt a boldogságot? Egy tönkrement katonatiszt, vagy egy meggazdagodott
kereskedő? Egy kis író vagy egy nagy színész? Maga jól tudja, hogy egyik
sem. A vihart és a mámort nem adhatja meg senki, ha nincs meg a
szivünkben. A magáéban nincs meg. Maga csupa ész, hitetlenség, kétkedés.
Magának lehetnek szeszélyei, de szenvedélyei soha! Ezt maga már is
sejti, ha nem is tudja még, ez fáj is magának, de ezen már nem
változtathat. Magának csak egy célja lehet: hogy minél tökéletesebb,
nagyobbszabásu, minél szinesebb és élvezetesebb életet éljen. Ezt
egyedül nem teheti meg. Elérheti azonban, ha velem szövetkezik.
Ada _(gúnyosan)_. Méltóságod igazán önzetlen!
Koller. Nem vagyok az, de önző sem vagyok, csak annyit kérek magától,
amennyit magam is adhatok. Én se hiszek semmiben és nem szeretek senkit.
Nekem is az a célom, ami magának: hogy tökéletes, nagyszabásu, szines és
élvezetes életet éljek. Lehet, hogy ez cinizmus, de ha én cinikus
vagyok, akkor maga is az.
Ada _(nevetve)_. Az meglehet!
Koller. De mindkettőnknek megvan az az erényünk, hogy őszinték vagyunk.
Tehát én szövetséget ajánlok magának. Nekem van nevem, tudásom és
akaraterőm; magának van szépsége, esze és vagyona. Ha összeállunk,
ezekkel a fegyverekkel kivívhatunk magunknak mindent, amit ebben a
koldus országban kivívni lehet. Meg akarja ismerni a terveimet?
Elmondom! Mindenekelőtt főispán leszek. Ez nem nagy hivatal, de szép. A
székhelyünk közel lesz Budapesthez, két óra alatt ide röpíti a
gyorsvonat. Palotánk lesz Budapesten és kastélyunk a vidéken. Eleintén
odalenn csak a gentryvel barátkozunk, idefenn csak művészekkel és
írókkal. De azért maga fogja a legfényesebb estélyeket adni, magának
lesznek a legszebb ruhái és ékszerei, a leggyorsabban járó lovai.
Két-három esztendő mulva a nagy arisztokrácia, az igazi – amely eleintén
huzódni fog tőlünk – már ott lesz a maga szalonjában. Tíz éven belül
maga kegyelmes asszony lesz, alkalmasint miniszterné is. Valószínü, hogy
már előbb is az lesz.
Ada. De engedjen meg, csak nem élhetek együtt egy emberrel, akit – nem
szeretek?
Koller _(mosolyogva)_. Becsületes szövetséget akarok és nyíltan
beszélek. A palotánknak két szárnya lesz, az egyik a magáé, a másik az
enyém. Az elválasztó ajtó kulcsa magánál lesz. Mindaddig, amíg önként
nekem nem adja.
Ada _(mosolyogva)_. És ha sohasem adom magának?
Koller _(nevetve)_. Akkor alkalmasint meg fog ölni a titkos bánat, de
szemrehányást sohasem fogok magának érte tenni. Ezt megigérem! Most
mindent tud. Gondolkozzék ezen és válaszoljon akkor, amikor kedve van.
Még egyet! Az én szívem –
Ada. A maga szíve!?
Koller. Tehát: az én lelkem telve van őszinte gyöngédséggel maga iránt.
Nem elemezem, de úgy érzem, hogy az emberi rokonszenvnek egész skálája
megfér benne – az apa, a testvér, a jóbarát gyöngédsége épp úgy, mint a
szerelmesé. Maga választhat; elfogadhatja valamennyit, vagy
visszautasíthatja valamennyit. Most pedig menjen vissza a társaságához.