Ada _(a szoba közepére lép, kissé megemeli a szoknyáját.)_ All right!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ugyanakkor a szilasi Szinger dohányzó szobájában – abban a bizonyos
szobában, amelynek padmalya a velencei doge szobájának másolata – együtt
ül Szinger és Koller báró.
Szinger _(zavart szeretetreméltósággal)_. Régen óhajtottam ezt a
találkozást, de nem mertem remélni, hogy személyesen fogsz elfáradni
hozzám.
Koller _(nyugodt szeretetreméltósággal)_. Ebből is láthatod, hogy
rosszul itéltél meg engem. Az elvi ellentét, amely köztünk fölmerült,
semmiképpen sem érintheti az őszinte tiszteletet és rokonszenvet,
amellyel neked és családodnak tartozom és a melyet – reménylem – hasonló
érzelmekkel viszonzol.
Szinger _(kissé meghatottan kezet fog vele)_. A legnagyobb mértékben!
Koller. Köztünk elvi összeütközés volt. Az ilyen harcokra szerintem
szükség van, nem azért, hogy az egyik fél legyőzessék, hanem azért, hogy
bizonyos – a nemzeti élet föltételeivel szoros összefüggésben lévő –
eszmék tisztázást nyerjenek. Aki ilyen harcban részt vesz, akár pro,
akár kontra, az Kemény Gábor szerint, hozzájárul a nemzet eszmekörének
és önismeretének gyarapításához, az tehát szolgálatot tesz a nemzetnek.
Rendes dolog, hogy a nyilvánosság előtt lefolyó küzdelmekbe bizonyos
alantas elemek avatkoznak, akik az elvi ellentétet személyes ellentétté
igyekeznek kiélezni. Ezúttal is úgy történt.
Szinger. Igen – a kis Gombos!
Koller. És a kis Kapuváry és mások is, nagyobbak! A mi kötelességünk,
hogy a küzdelmet megóvjuk az elfajulástól. Éppen ezért megmondom neked:
ellened embervadászatot terveznek… Kitudódott, hogy Khájim Kárpelesz
sohasem volt Szibériában, az is kitudódott, hogy Budapesten járt és hogy
te kieszközölted a kiutasíttatását…
Szinger _(elhalványodik)_. Én –?
Koller. Tudom ugyan, hogy Kárpelesz személyének és szereplésének nincs
semmi köze a te elvi állásfoglalásodhoz, – ha költött személyről és
komponált eseményekről lett volna szó, akkor is hipotétikus alapon
joggal végigküzdhetted volna az elvek küzdelmét, – félek azonban, hogy
az avatatlan tömeg másképpen fog itélni. Ellenségeid most tendenciózusan
a nyilvánosságra akarják hozni a történteket, hogy lehetetlenné tegyék
nyilvános szereplésedet…
Szinger _(hideg verejtéket érez a homlokán)_.
Koller. Remélem azonban, hogy el tudom őket hallgattatni.
Szinger. Azt hiszed, lehetséges lesz?
Koller. Kis körben – szerencsére olyan körben, amely függő viszonyban
van hozzám – készül ellened a merénylet. Ha exponálom magamat, ha
tűzzel-lélekkel exponálom magamat, még el tudom őket hallgattatni. Én
azonban nem is elégedném meg azzal, hogy sértetlenül kimentselek a
hinárból, amelybe tagadhatatlanul belesüppedtél, hanem szükségesnek
látom, hogy egy impozáns társadalmi demonstrációval fejezzem be rád
nézve a Kárpelesz-ügyet. Ezért ha nincs ellene kifogásod, tagnak foglak
ajánlani az Ügető-klubban…
Szinger _(hirtelen elpirul s valami édes nyilalást érez a szive
tájékán)_. Hát azt hiszed, hogy lehetséges –?
Koller. Ha exponálom magamat, ha tűzzel-lélekkel exponálom magamat,
akkor kezeskedem a sikerről. Elő is készítettem már a dolgot az
elnökségnél. A feudális ügetők most nincsenek Budapesten, ha egész
csendben és váratlanul választmányi ülést hivunk egybe, most
könnyüszerrel bevihetünk…
Szinger _(magában)_. Ez akar valamit! De mit?
Koller _(szünet után)_. Kétségkivül hallottad, hogy főispánságot
vállalok?
Szinger. Hallottam és gratulálok!
Koller. Egy időre akarok csak vidékre menni; ha a közigazgatási reformok
szőnyegre kerülnek, visszajövök Budapestre. Tulajdonképpen azt a kis
közigazgatási nimbuszt akarom csak megszerezni, amelyre a jövő
embereinek szükségük lesz… Most pedig engedj meg egy kérdést.
Szinger _(magában)_. Most jön! _(Fenn.)_ Parancsolj, kérlek!
Koller. Férfias nyiltsággal kérdezek tőled valamit s kérlek, válaszolj
férfias nyiltsággal. Ha Ada kisasszony hajlandó volna feleségül jönni
hozzám, volna ez ellen kifogásod?
Szinger. Nem volna kifogásom! Legkevésbbé sem! Sőt ellenkezőleg! Tudod
azonban, hogy Ada különös leány, nem hiszem, hogy ebben a kérdésben
befolyásolhatnám…
Koller. Ezt nem is kivánom! Én csak felhatalmazást kérek tőled arra,
hogy Ada kisasszonynak fölajánlhassam a kezemet. Beszélhetnék
őnagyságával?
Szinger. Most mindjárt? Úgy tudom, hogy vendégei vannak, de ha akarod,
rögtön itt lesz… _(Ada szobája felé megy. Útközben így elmélkedik
magában)_. Ada a szeme közé fog nevetni… De ez az ő dolga! Pedig Ada
talán rosszul fogja tenni, mert ennek az embernek sok esze van és
valószínü, hogy még miniszter is lesz belőle… _(Belép Ada szobájába.)_
Ada _(éppen a négertáncot járja. Amint megpillantja édesapját, rögtön
abbahagyja a táncot és Szinger nyakába veti magát)_.