A kis sakál _(helyettes szerkesztői méltóságának tudatában belép és leül
az íróasztalhoz. Mindenek előtt egy szivart vesz ki a Kovács fiókjából.
Aztán sorra megnyomja a szolga-szobákba és a szedőterembe vezető
villamos gombokat)_. Gombos úr, én egy cikket kapok öntől.
Andor _(az asztalra dobja a kéziratot)_. Ehun ni!
A kis sakál _(összeráncolt homlokkal nézi a cikket, aztán visszadobja
Andornak)_. Tessék rátenni a nyomdai jelzést.
Andor _(körülnéz, hogy mit vágjon a Kis Sakál fejéhez, majd meggondolja
magát és kék ceruzával odaírja a kézirat fejére: Cicero)_. Parancsoljon,
kérem!
A kis sakál _(könnyedén)_. Nem várja meg, míg átolvasom?
Andor. Már két hete, hogy nem ütöttelek pofon, fiam, de ez még nem ok
arra, hogy nagyzási hóbortba essél! _(Andrással elmegy, – becsapja maga
után az ajtót.)_
A kis sakál _(a cikket nézi, magában elmélkedik)_. Azt írta rá, hogy
cicero! Ő azt hiszi, hogy én olyan tökkel ütött vagyok, hogy nem tudom,
hogy cicero a vezércikk… Tény azonban, hogy én ezt nem tartozom tudni,
mivel fiatal kezdő vagyok… Ha most a Gombos sületlenségét leadnám
vezércikknek, a vezércikket pedig, amelyen semmi jelzés sincs, leadnám
második cikknek, ebből óriási konfúzió lenne… Nekem nem lenne semmi
bajom, legfölebb összeszamaraznának, mivel Gombos áldozata vagyok… Ha
valakit elcsapnának ezért a laptól, az ő lenne, nem én…
A főszedő _(belép)_. Megvan a cicero?
A kis sakál _(szó nélkül odaadja neki a Gombos cikkét)_.
A főszedő _(megnézi a kéziratot, nagy megelégedés hangján)_. Három
kolumna éppen – szépen férünk! _(El.)_
Eredmény: 1. a _Nemzeti Hiradó_ ünnepi számában erősen pán-héber
vezércikk jelenik meg. 2. Gombos Andor és Kapuváry András Mici Rici
társaságában vacsoráznak.