Ada. Fáj magának valami?
Andor. Ha így beszél hozzám, mindjárt végigvágom magamat a padlón és
bőgve fakadok.
Ada. Magam is ilyesmit szeretnék most tenni.
Andor. Sok pezsgőt ivott, édes Ada?
Ada. Bolond! Egy cseppet se ittam. Hogy mondhat nekem ilyet?
Andor. Akarja, hogy pofon üssem magamat? Kidobjam magamat? Agyonlőjjem
magamat? Isten engem úgy segéljen; megteszem, ha akarja!
Ada. Ne beszéljen ilyen hangosan és jőjjön egy kissé közelebb. Dórika,
maga utálatos. Álljon egyenesen és legyen józan. Akarom! És most mondja
nekem, hogy szeret.
Andor _(súgva)_. Ada, van magának lelke?
Ada _(szomorúan)_. Nem tudom biztosan. De nagyon jól esnék, ha most azt
mondaná nekem, hogy szeret.
Andor _(szeme megtelik könnyel, kétségbeesetten néz Adára)_.
Ada _(szeme szintén megtelik könnyel)_.
Andor. Ada, mi történik most velünk?
Ada. Ha én azt tudnám! Az imént, mikor ott ugráltam, egyszerre valami
rettenetes szégyenkezés fogott el. Hirtelen megrohant, rámcsapott, azt
hittem, hogy el fogok ájulni…
Andor. Mi volt?
Ada. Az édesanyámnak nem merném megmondani, de magának megsúgom, Dóri,
maga jó és tiszta gyerek: úgy éreztem magamat, mintha ruha nélkül
táncolnék…
Andor. Az arca most is vérpiros, szegény Ada!
Ada. Szégyen fogott el, hogy minek táncolok úgy, mint egy állat, amely
produkálja magát… Sohasem szerettem a táncot! És amint körülnéztem, hogy
kinek mutogatom magamat, hát csupa sült idegen embert láttam. Az
édesapám is idegen hozzám, nem ismer és sokkal inkább csodál, semhogy
szeretni tudna… És az a sok frakkos, meg aranyzsinóros ember, a nevüket
se tudom és ők a nyelvükkel csettintenek és kurjogatnak… Kétségbeesetten
néztem körül, hogy hova meneküljek és akkor megláttam magát, az egyetlen
embert, aki szeret. Mondja, hogy szeret! Annak ellenére, ami most
történt, mindennek ellenére mégis szeret. Ugy-e szeret?
Andor _(az ajkát rágja és hallgat)_.
Ada. Ha nem is mondja, én mégis tudom, hogy szeret. Senki sem tud úgy
szeretni, mint maga. Örökös hűséggel, egész odaadással, reménytelenül és
alázatosan. Mint egy rabszolga!
Andor. Mint egy kutya.
Ada. A legborzasztóbb az, hogy én nem szeretem magát.
Andor. Tudom!
Ada. Senkit se szeretek, magát sem. Én sohasem leszek a maga felesége,
Dóri. Ha eltűrtem, hogy maga elhitessen magával ilyeneket, azt csak
számításból tettem. Mert kétségbeejt a gondolat, hogy maga valaha
elfordulhatna tőlem. Ma szükségét érzem annak, hogy őszinte legyek,
azért mondom el magának mindezt. Holnap megint nevetni fogok magán és
magamon is.
Andor. Tudom!
Ada. Holnap megint kacérkodni fogok az egész világgal. Ma is kacérkodtam
mindenkivel, a kapitánnyal, a maga Kapuváry barátjával, a förtelmes
Koller báróval, akit úgy gyűlölök, mint a pókot, még az édesanyámmal is
kacérkodtam.
Andor. Sőt most velem is kacérkodik.
Ada. Igen! Nekem most egy világos órám van, most mindent látok és
mindent értek. Tudja mit kell tennünk? Búcsuzzék el a társaságtól, aztán
üljön kocsiba és várjon meg a sarkon. Egy negyedóra mulva én is ott
leszek. Vigyen ahova akar, de ne hagyjon többet magamra egy percig sem,
se éjjel, se nappal.
Andor. Ha mennék is, nem jönne utánam!
Ada. Ha tüstént elment volna, talán én is mentem volna. De maga
okoskodik, Dóri. És magam is okoskodom! Pedig ezen fordul, hogy mi
sohasem fogunk emberi életet élni. Mi haszna, ha be is látjuk? Az ember
nem azt teszi, amit tenni akar, hanem amit tennie kell. De maga még nem
mondta, hogy szeret!
Andor. Mért mondjam, Ada?
Ada. Mondja, mert különben nem tudom, hogy mit teszek! Mondja, mert
sírva fakadok vagy botrányt csinálok!
Andor. Tudom, hogy nem érdemli meg, tudom, hogy szeszélyes, rossz és
szívtelen leány, de azért mégis szeretem.
Ada. Maga bolond, Dóri, és magam is az vagyok. Mondja a cigánynak, hogy
húzzon keringőt, táncolni fogok a maga Kapuváry barátjával.
Andor. Csakhogy nem látom már Kapuváryt!
Ada. Keresse meg!
Andor _(öt perc múlva visszajön a hall-ból)_. Elment már. A portás azt
mondja, hogy Koller báró vitte magával a kocsiján.
Ada. Hozza el egyszer majd hozzánk. Jövő szerdán, jó –? Nem, akkor sokan
lesznek nálunk. Majd megírom magának, hogy mikor… Most menjen maga is
aludni!