Kapuváry András _(a buffet-asztal mellett karoncsipi Gombos Andort)_.
Gyerünk már haza!
Andor. Olyan nincs! Megmondtam, hogy ma be fogok csipni a Szinger
pezsgőjéből.
András. Azt fogják mondani, hogy potyafráter vagy.
Andor. Ez valószinü, de akkor is mondanák, ha egy cseppet se innám. Ez a
foglalkozásommal járó előjog. Ha a huszárok leisszák magukat – pedig
biztosan meg fogják cselekedni! – akkor holnap azt beszélik majd, hogy
Szingerék mulatsága igen jóízü és magyaros volt.
Török kapitány. Vékony deszkakerítés –! Huj huj!
A hadnagy. Gömöriesen! Csak gömöriesen! _(Megfordul, lehajlik s
tenyerével kétszer a padlóra üt.)_
András. Mi dolgunk itt?
Andor. Ha a jövendő Petőfije akarsz lenni, akkor láss és tanulj. A régi
Petőfinek elég volt, ha ismerte a Kiskunságot, a csikósokat és a
honszerelmet, neked meg kell ismerned a Lipótvárost is, meg Szingeréket
is, mivel ők fontosabb tényezői az országnak, mint a Kiskunság és a
csikósok.
András. Én nem látok itt egy érdekes embert se.
Andor. Dehogy nem látsz! Csak nem tudod, hogy látsz. Te öntudatlanul
szoktál megfigyelni, valamint alkotni is ösztönszerüleg szoktál. Én
alkotni sehogysem szoktam, de a megfigyeléseim öntudatosak. Különösen
olyankor, ha ittam egy kicsit. A pezsgőtől vágtatni kezd a fantáziám,
mint a motor a benzintől. És világítani is kezdek tőle, mint a
Röntgen-lámpa és ha boros vagyok, akkor keresztül látok az emberek
csontjain. Ha ennek az országnak volna egy csepp esze, akkor engem
államköltségen itatna, hogy igaz és szép dolgokat beszéljek.
András. Annyi bizonyos, hogy részeg vagy.
[Illustration: BÁRÓ KOLLER ZSIGMOND DR.]
Andor. Figyelj jól, most meggyulad bennem a Röntgen-lámpa. Nézd ezt a
kopasz kis kapitányt. Azzal a programmal jött ide, hogy mulatni fog, de
nem Szingerékkel, hanem Szingeréken. A szünóráig diszkréten fölényes
mosollyal járt-kelt és gyüjtötte az epés megfigyeléseket a
csillagkeresztes vénasszony és két szegény grófné számára, akikkel néha
teázni szokott. Később azonban megfeledkezett a tulajdon
arroganciájáról, mivel elszédítette a gondolat: hátha Szinger Ada
bolondjába beleszeret a csipőjén fityegő kamarási hurokba – most
istenigazában mulat… Holnap már be fogja látni, hogy Ada sohasem szeret
bele, akkor meg fogja bánni, hogy jól mulatott és rettenetes
kicsinyléssel és gúnnyal fog beszélni a Szingerék báljáról.
András. Perfidia volna, pedig a kapitány nem teszi a perfid ember
benyomását.
Andor. Minden szegény keresztény perfiddé lesz, ha gazdag zsidók
társaságába jár. A keresztény koldus is bizonyos arisztokratikus
öntudatra tesz szert a zsidó társaságban. Az ilyen szegény ördögnek
rendesen egyebe sincs, mint az arisztokratikus öntudata. Érthető tehát,
ha kétségbeesett szívóssággal ragaszkodik hozzá. Ha olykor megfeledkezik
róla, – mint most ez a derék kapitány – akkor később kénytelen vele,
hogy rácáfoljon magára és hogy rekonstruálja magában az öntudatot. Ez
teszi őket perfidekké. De most ne kotyogj, hanem nézd a nyurga
hadnagyot.
András. Egészen közönséges legénynek látszik.
Andor. Igaz, de mégis olyan tipus, amelyet még nem írtak meg. Alapjában
véve szürke, szomoru, vérszegény ember. Született díjnok. Egyszer leitta
magát valahol és akkor valami tekintélyes urak, akik szintén leitták
magukat, azt mondták: De jóízüen tud mulatni ez a huszárgyerek! Azóta
egy állandó szuggeszció hatása alatt van. Ha cigányzenét hall, rezegni
kezd egész testében, a két kezébe fogja a fejét, értelmetlen dolgokat
beszél és epedve várja, hogy megint valaki azt mondja róla: De jóizüen
mulat ez a huszárgyerek! Se a cigány, se a bor nem kell neki, de azért ő
egy magasabb missziót vél teljesíteni, ha szimulálja a jóízü mulatót. S
mivel ez az egyetlen tudománya, ahogy a vizslának az apportirozás, hát
bemutatja most az Ada kedvéért.
András. Ki az a kis kajla, aki a táncot nézi?
Andor. Egy tönkrement mágnás.
András. Az –?
Andor. Igen. Wertheimnak hívják. Az apja börziáner volt és szerzett öt
milliót, a fia pedig mágnás volt és tiz esztendő alatt ellóversenyezte
az egészet. A család húsz esztendő alatt megtette az utat, amelyet a
keresztény mágnás-családok négyszáz esztendő alatt szoktak megtenni, ha
egyáltalában megteszik. Ha véletlenül nem ismernéd még az igazságot,
hogy nem a király nemesít, hanem a pénz, akkor nézd meg a kis kajlát. A
legtipikusabb arisztokrata, akit valaha láttál, pedig mágnás voltának
érvényesülését megnehezíti a külseje is. Titokban ő is Ada kezére
pályázik, bár a Szingerékkel való összeházasodást a maga részéről
mesalliance-nak tekinti, mivel neki igazán és őszintén csak az angol
feudális családokból való sovány ladyk tetszenek, akiket látásból ismer
az epsomi versenyekről… Ada nagyon is közönséges neki, de azért mégis
elvenné; mágnásember mit nem tesz a pénz kedveért? Most tehát ő is
táncol az aranyborju előtt, persze a maga módja szerint. Kifejti és
ragyogtatja ama tulajdonságait, amelyeknek megszerzése öt milliójába
került; a mágnásnak tulzott udvariasságba burkolódzó gőgjét és az angol
úr hideg flegmáját.
András. Ha ennyire belelátsz az emberekbe, akkor mondd meg, hogy mit
tartasz a házigazdánkról?
Andor. Az egyetlen okos zsidóember, akit ismerek. Alapjában véve azonban
ő sem okos ember, hanem alanyi költő, mint minden izraelita.
András. És miben nyilatkozik meg ez nála?
Andor. Az okossága abban, hogy soha életében nem zsugoriskodott, nem
nyúzta magát és mégis milliókat tudott szerezni. Egy igazi államférfi
mélyrelátása, egy condottiere elszántsága és egy imperátor akaratereje
lakik benne.
András. És a lirai vonása?
Andor. Az imperátor már kétizben beajánltatta magát az Ügető-klubba,
ahol semmi keresni valója nincs és ahová semmiképpen sem akarják
befogadni. Szóval a legokosabb embernek, akit ismerek, szintén vannak
pillanatai, amikor kukorékolni szokott.
András. És Koller báró?
Andor. Róla megfeledkeztem, őt még sohasem hallottam kukorékolni. Ebben
a társaságban egyébként a báró az egyetlen igazi zsidó, bár őskatolikus,
sőt erősen klerikális nemzetségből ered. A zsidóság nagyobbrészt a
gentry gyöngéi révén lett naggyá. A született izraeliták közt már alig
akad igazi zsidó. Még kártya és asszony dolgában is kitértek már
többnyire. Koller bárónak azonban nem kell se kártya, se asszony. Egy
igazi báró, aki nem szegény ember és mégis gazdag zsidók társaságába
jár, már magában véve is gyanus jelenség. Szemüveget visel, nem
monoklit. Herbert Spencert olvassa. Elegáns ember, fiatal is, a multkor
mégis konfortáblin láttam, igaz, hogy éjnek idején. Barátom, ez egy
bandita!
András. És most világits bele Szinger Adába.
Andor. Nem lehet, fiam, itt elalszik a lámpám. Vele szemben hülye
vagyok, vak és süket.
András. Mert szerelmes vagy.
Ada _(abbahagyja a táncot)_. Elég volt!
Török kapitány. Még egy kis lassút, Ada nagysád!
A hadnagy. Gömöriesen – eszem a zuzáját! _(A két keze közé fogja a
fejét.)_
Ada. A mama nem engedi már –!
A mama _(akit elragad az ötlet, hogy ő valamit megtilthat Adának)_.
Bizony, nem engedem már!