Hajnali két óra már elmult, szilasi Szingerék bálja azonban még egyre
tart. Hála a Szinger Pista által meghivott katonatiszteknek, a mulatság
kezd magyaros lenni, azaz hangos. A fiatalok lehozták a cigányt a tágas
táncteremből a szűk buffet szobába – Szinger Ada állítása szerint ott
sokkal _fessebb_ – s most ott járják a csárdást. Szinger Pista már
eltünt a szemhatárról. Az imént pofon akart ütni egy öreg asszonyságot,
aki állítólag nem fogadta a köszönését (nagy szerencse, hogy az
asszonyság a család valami távoli rokona, így nagyobb botrány nem
kerekedett belőle!) – a fiatal úr aztán többed magával elment a
Löffelholz-kávéházba, „mivel nem tudja tovább nézni ezt a csőcseléket“.
Mielőtt elpályázott volna, a szalonkardját fölcserélte az éles kardjával
és azt mondta: Majd rendet csinálok én Pesten!
Szinger Ada Török kapitánnyal táncol, a Pista parancsnokával. A kapitány
kopaszfejü és köpcös termetü emberke, de azért mégis nagyon elegáns és
cs. és kir. kamarás. A szünóráig nagyon tartózkodóan viselkedett és
folyton gúnyosan mosolygott; de aztán felöntött kissé a garatra s most
csupa tűz és láng. Most viszont Szinger Ada mosolyog folyton gúnyosan,
ami sehogysem illik szenvedélyes és szép táncához. Egy sápadtképü,
hórihorgas hadnagy kurjongatva biztatja a táncolókat. Szingerné
extatikus elragadtatással nézi a leányát. Szinger úr pedig komoly arccal
beszélget Koller báróval.
Török kapitány. Hujujuj! Huj!