Ada _(táncközben Andráshoz)_. Maga mindig ilyen keveset beszél?
András _(vérvörös lesz)_.
Ada. Hanem jól táncol, az bizonyos! Magának jóbarátja Gombos?
András. Nagyon jó barátom!
Ada. Furcsa kis ember – mi?
András _(meglepetésében nem tud válaszolni)_.
Ada. Ott jön Koller báró – táncra akar vinni. Jőjjön, táncoljunk még egy
fordulót, hadd mérgelődjék!
András _(tánc közben)_. Mért nem kedveli Koller bárót?
Ada. Mért mondjam ezt el magának?
András _(egyszerüen)_. Igaz, semmi oka rá. És engem tulajdonképpen nem
is nagyon érdekel. Helyben vagyunk!
Ada. Megint jön Koller! Jőjjön, menjünk le a buffetbe!
András. Szívesen.
Ada _(a buffetben)_. Mindig ilyen keveset szokott beszélni? Hozzon egy
ananász-szeletet! És most mondja el, hogyan tetszik magának a
társaságunk… Tud mulatni ilyen nagy vásáron? Én nem. Az ilyen bált nem
magunknak, hanem a vendégeinknek rendezzük… Ők mulatnak, mert megszólnak
bennünket, de nekünk még ez a mulatságunk sincs… Nézze, én
felháborítóknak találom őket! Különösen a házi keresztényeinket
gyűlölöm! Ne ijedjen meg, ez nem szól magának; maga ma nem is tudta,
hová megy és most se igen tudja, hol van.
András. Hát vannak felekezeti előitéletei?
Ada. Nincsenek. De úgy tapasztaltam, hogy a keresztények, akik közibénk
járnak, mindig akarnak valamit. Vagy asszonyt, vagy pénzt, vagy mit
tudom én mit. A társaság kedvéért nem járnak ide. Maga nem akar semmit,
mert még nagyon fiatal. Később majd maga is akar valamit. Ha pedig nem
akar, majd elmarad tőlünk. Én ezt sajnálom. Maga tetszik nekem, mert
olyan, – hogy is mondjam, – olyan ártatlan arca van, mint egy jó kis
leánynak. Pedig a szemén látom, hogy esze is van. Szeretném, ha ilyen
okos és szelid barátnőm volna, mint maga, bizony Isten nagyon tudnám
szeretni! Baj, hogy fiunak született. Ámbár én a leányokat is gyűlölöm.
Most megyek és megigazítom a hajamat. Ha megvár itt, visszajövök, aztán
elmondom magának, hogy miért nem szeretem Koller bárót… Ugy-e megvár?
_(Eltünik egy gobelin mögött.)_
Andor _(odalép Andráshoz, sápadtan, a gúnyos keserűségtől reszketve)_.
No, gratulálok, cimbora!
András. Mihez?
Andor. A nagy pártihoz! Ezt jól csináltad.
András. Andorka, én tüstént végigváglak a buffet-asztalon!
Andor. Csak ne szerénykedj, galambom. Láttam, amit láttam.
András. Utálatos vagy! Kétszer azt mondtam neki, hogy igen és egyszer
azt, hogy nem. Egyébként ő tartott szóval.
Andor. Hiszen ez kell nekik: az ilyen fagyos szent. Aki ég, lángol,
gitározik, kibeszéli a lelkét, azt kutyába se veszik. Én ismerem őket!
Megengedem különben, hogy te most még semmit se értesz az egészből. De
én azt mondom neked: Ada szeret! Vagy szeretni fog! Erről egyiktek sem
tehet. Aki egymás mellett lát titeket, az rögtön tudja, hogy egymásért
és egymásnak születtetek. Ez az igazi Wahlverwandtschaft – a fizikum
rokonsága! Én nem is haragszom rád. Sőt ő rá sem. Csodálnám, ha kettőnk
közül nem téged választana. Ha én leány volnék, én se magamat
választanám. Hanem azért ma be fogok rugni szilasi Szinger úr
ex-apósjelöltöm pezsgőjéből.
András _(Andor fülébe súgva)_. Ökör vagy! Esküszöm, hogy ökör vagy!
Andor. Azért kedvellek ám!
Kovács i. szerkesztő _(– az I. betü mögött tudvalevőleg az Izor név
szokott szerénykedni – erősen bepezsgőzött állapotban az asztalhoz
lép)_. Nekem is egy pohárral, Gomboska!
Andor. Teremtőm, hát maga hogy szökött ki a tokjából?
Kovács. Miféle tokból?
Andor. Úgy hittem, hogy magát lapzártakor tokba csukják, mint használat
után a hegedüt. Én legalább még sohasem hallottam, hogy másutt is látták
volna, mint az íróasztalánál, orrával a papirt szántva.
Kovács. Hjah, nagy dolgok történtek. Szilasi Szinger ma megvette a
lapunkat.
Andor. Szőröstül-bőröstül? Ebből valami nagy panama lesz. Szinger úr nem
elégszik meg azzal, hogy pausálét szerezzen a kereskedelmi banktól.
Kovács. Új formában jelenünk meg, mint minden párttól független,
szabadelvü napilap.
Andor. Kinek kell ma a szabadelvüség?
Kovács. A kutyának se. Éppen azért kell lapot csinálnunk, hogy
kellessük. A reakció minden téren megindult. Az előbb is valami
gentryhuszár összeszamarazott és én egy pofont igértem neki.
Andor. Csak nem?
Kovács. Gomboska, akar hozzánk szegődni? Maga nélkül nem is akarok lapot
csinálni. Pénz nem számít, van annyi, mint a polyva. Adok magának hatvan
forintot.
Andor. Száz forint előleg?
Kovács. Addig éljen maga!
Andor. És milyen címmel léphetek a lap kötelékébe?
Kovács. Ha akarja, lovas tábornoki címmel. Majd a rendőri riportot fogja
csinálni. Ott megy az a gentry, akinek egy pofont igértem!
Andor. Hiszen az Szinger Pista, a házigazda fia!
Kovács. Az baj!
Andor. Nem baj, majd kiegyeztetem magukat békésen. Szerencséje magának,
Izor bácsi, hogy nem gróf, mert ifjabb Szinger úr huszezer forintért nem
adná, ha párbaja lehetne egy gróffal. De magával ki fog egyezni. Gyere,
András, füleljük le a fiatal urat!