Andor _(hosszu szünet után)_. András, te nem képzeled, hogy milyen
nobilis érzésü ember vagy!
András. Mi vagyok?
Andor. Összes ismerőseim közül az egyetlen ember, akit komolyan veszek.
Azért veszlek komolyan, mivel te is komolyan veszesz mindent, még az
elveidet is komolyan veszed. Egész Magyarország liberális, de azért
senki ki nem állhatja a zsidót. A zsidó maga se. Koppaszd meg az
izraelitát és előtted áll az antiszemita. Én magam fanatikusan gyűlölöm
a fajtámat. Ha én báró volnék és huszárfőhadnagy, magam se hívnék a
piknikemre rendezetlen felekezeti viszonyok közt élő riportereket.
Vidovics bárónak tehát igaza van és én nem is haragszom rá.
András. Vidovics báró tartsa szerencséjének, ha szóba áll vele egy olyan
úr, mint te vagy. Te bolond vagy, az igaz, de azért van eszed és van
szíved. Ő azonban svihák, aki két esztendő óta ott kosztol nálunk,
bolondítja a nővéremet, pedig jól tudja, hogy nem fogja elvenni soha. A
nővérem egyébként okos leány, de ezzel az emberrel szemben teljesen
elvesztette az eszét. Az édesanyám már másfél esztendő óta nem beszél
vele, azért ő mégis nálunk van minden este. Én magam égek a vágytól,
hogy kidobhassam. Szóval, szép családi életet élünk!
Andor. És mért nem fogja elvenni a nővéredet?
András. Mert kaucióra valója egyikünknek sincs. Már felségfolyamodást is
írtak, de eredménytelenül.
Andor _(magában morfondiroz)_. Különös, hogy ilyen család zavarba jöhet
rongyos harmincezer forintért! Amint pénzről van szó, rögtön kitünik,
hogy milyen gyámoltalanok a keresztények… Pedig tenni kell valamit, hogy
összeházasodhassanak… Talán valamelyik bankigazgató ismerősömmel kellene
beszélni? Vagy Mulleroy táborszernaggyal, hogy protezsálja a
felségfolyamodásukat?
András. Itt vagyunk már a Szinger-palotánál.
Andor. Gyalog menjünk be?