Andor _(magában elmélkedik)_. Ez a báró olyan buta, mint az éjszaka. Nem
lehet rá haragudni, mert kedves kölyök. Igazi katona. Ezekből szép pár
lesz – öröm rájuk nézni!
András _(frakkban, fehér nyakkendővel belép a szomszéd szobából)_.
Megvagyok – mehetünk! Szervusz, Artur!
A báró. Szervusz! Jó, hogy látlak. Te, van kedved a holnapi
vadászpiknikre menni?
András. Ha van ingyen jegy, akkor szivesen.
A báró. Táncosok számára van.
András. Akkor kérek kettőt. Elviszem a barátomat is.
A báró. Miféle barátodat?
András. Ezt ni – Gombos Andort.
A báró. Hjah, persze! Igen! Hanem kérlek, baj van, annyira kapkodták a
jegyeket, hogy most már mindössze csak egy van…
András _(elpirul és Andorra tekint. Gőgösen)_. Akkor köszönöm, magam se
megyek. _(Andorhoz:)_ Induljunk, ha úgy tetszik? _(Búcsuzás.)_
A báró _(melegen kezet szorít Gombos Andorral)_. Szervusz, kedves
barátom!
Mici _(miután a fiúk már künn vannak, a báróhoz szól)_. Maga igazán
lehetetlen alak!
A báró. Miért? Mi?
Mici. Minek tegezte, kedves barátomozta Gombost?
A báró. Hiszen úgy se látom többet ebben az életben.
András _(az utcán)_. Fuj, ki nem állhatom ezt a svihákot!
Andor. Miféle svihákot?