Mici _(halkan a báróhoz)_. Artur, maga lehetetlen alak.
A báró. Miért? Mi?
Mici. Miért bánik olyan furcsán ezzel az ujságíróval?
A báró. A nyakába kellett volna borulnom? Mi?
Mici. Egy kicsit szivesebb lehetett volna hozzá – nagyon jó barátja
Andrásnak.
A báró _(lopva végigméri Andort)_. Kutya gusztus. De majd megbékítem!
_(Andorhoz lép, igen melegen és igen szemtelenül.)_ Ugy-e, kedves
barátom, te író vagy? Az önkénteseink közt van egy iró – intelligens fiu
és elég jól lovagol – szilasi Szinger-fiu… Ismered?
Andor. Ismerem, de nem író. Nem minden zsidó író.
A báró _(rendületlen nyugalommal)_. Én azt hittem, hogy író. Én nagyon
szeretem a svadronban az írókat, mert vallás ide, vallás oda, ők
tanulékonyak és tisztességtudók, reggel nem alusszák el a rukkolást.
Szoktál lovagolni?
Andor. Mostanában ritkán.
A báró. De versenyeken mintha láttalak volna?
Andor. Igen, oda el szoktam menni.