Andor _(restelkedve)_. Nem tudok zongorázni.
Mici _(leül és valami Chopin-féle mazurt játszik, nem is nagyon
rosszul)_.
Kapuváryné _(a zene hallatára ösztönszerüleg a kártya után nyul és
pasziánszot kezd rakni)_.
Andor _(a teáját issza, Mici profilját nézi, közbe magában elmélkedik)_.
Nagyon jól érzem magamat. Soha életemben még ilyen jól nem éreztem
magamat… Ennek a háznak tiszta és előkelő a levegője… Milyen bájos a
lány, amikor zongorázik! Tiszta és bájos! Vajjon hozzá menne-e egy zsidó
emberhez, ha az illető kikeresztelkednék a kedveért? Azt hiszem, ha
szeretné, akkor hozzámenne. A zsidó ember a legjobb férj és a keresztény
nő a legjobb asszony… A keresztény férfi mind kártyás, a zsidó nő mind
puccos… Én meg tudnám érteni ennek a leánynak az érzékeny és büszke
lelkét… Nem szeretem ezt a leányt, mert én szilasi Szinger Adát
szeretem, de feleségül tudnám venni, hogy védője és barátja legyek és
hogy minden este zongorázzon nekem… Vajjon sejti-e, hogy mit gondolok
most? Talán sejti, mert ő rendkívüli nő…
Vidovics báró főhadnagy _(belép a szobába. A bárónak furcsa pisze orra
és alacsony homloka van, egy kicsit mintha kancsal is volna, de azért
mégis csinos fiu: magas, vállas, elegáns. A modora katonásan léha,
konfidens, de nem ellenszenves)_. Kisztihant!
Kapuváryné _(egy haragos kotlópillantást vet a báróra, aztán a kártyák
fölé hajlik)_.
Mici _(abbahagyja a játékot)_. Jó estét, Artur! _(Bemutatja az urakat
egymásnak.)_ Az András jóbarátja – a vőlegényem.
A báró. Jó estét! _(Hátat fordít Andornak, a zongorához lép s félhangon
beszélgetni kezd Micivel.)_
Andor _(magában elmélkedik)_. Ez a báró egy paraszt… Úgylátszik, nem
tetszik neki az orrom… Ha nem volnék itt vendég, belekötnék… Biztos,
hogy rossz vívó és nem is bátor ember… A sneidig katonák alapjában véve
mind gyávák… Ez a leány is üres perszonának látszik… Egészen üresnek…
_(Kapuváryné mellé ül és gibicel neki.)_
[Illustration: MICI. Miféle bálba mennek maguk ma?