Kapuváry András özvegy édesanyjának lakása az Üllői-út egyik
sarokházának második emeletén. A lakás nem nagy, de nem is kicsi, a
berendezése nem gazdag, de nem is mondható szegényesnek; némileg az
ideiglenes szállás benyomását teszi, egyébként sem különbözik azoktól a
nyolcszázezer forintos lakásoktól, amelyekben a Budapestre szoruló,
korlátolt jövedelmü vidéki úricsaládok tanyázni szoktak. A szalon nagy
sarokszoba. A butor részben divatos budapesti kárpitosmunka, részben
pedig vidéki ócskaság, amely évekig a padláson pihent, míg aztán divatba
jöttek az antikvitások s újra használatba került. A falak üresek. A
szalonban nagy petróleumlámpa ég. A légszesz ugyan be van vezetve a
lakásba, de Kapuváryné fél a gázrobbanástól meg a gázmérgezéstől s azért
petróleumot éget.
András _(kivülről becsönget az előszoba ajtaján)_. Tíz perc alatt
átöltözöm, te addig elbeszélgetsz az édesanyámmal, aztán elmegyünk a
szilasi Szinger báljára.
Andor. Én tulajdonképpen az utcán is megvárhattalak volna.
András. Már mért várnál meg az utcán, mikor különben is meg akarlak
ismertetni a családommal!
Andor. De hátha rossz időben érkezünk? Ha a méltóságos asszonynak valami
dolga van –?
András. Akkor meg fogja mondani, hogy dolga van.
Egy öreg parasztasszony jött ki égő gyertyával s ajtót nyitott nekik.
András bevezeti Andort a szalonba. Kapuváryné – fehérhaju, mogorva arcu
asszonyság – az asztal mellett ül és pasziánszot rak.
András _(kezet csókol édesanyjának)_. Bemutatom Gombos Andort, legjobb
barátomat.
Kapuváryné _(leteszi a szemüvegét)_. Hogy mondtad, fiam?
András. Gombos Andor, akit annyit emlegettem már!
Kapuváryné. Isten hozta minálunk. Tessék leülni minálunk.
András. Adjanak neki egy cigarettát, majd én átöltözködöm addig. Hol van
Mici? Mici! _(A szomszéd szobába el.)_
Andor _(magában elmélkedik)_. Milyen érdekes öreg hölgy! Sok bánata
lehetett életében, de látszik, hogy méltósággal tűrte…
Kapuváryné. Gombos úr is ujságíró? Andrásnak most sok ujságíró barátja
van.
Andor. Andrásnak mindenki barátja, őt mindenki szereti. Ő az ujságírók
büszkesége, a magyar irodalom reménysége. Ma is olyan verset írt, hogy
egész Budapest lázban van tőle. Ahol megfordultam, a képviselőházban, a
kereskedelmi bankban, a lóvasúton: mindenütt András verséről beszélnek.
A méltóságos asszony nagyon boldog lehet? _(Nota bene Andor el is hiszi,
amit mond.)_
Kapuváryné. Szép, szép – de legalább tenné le a jogi vizsgáit!
Andor _(kicsinylőleg, de az édesanya bogarát tiszteletben tartva,
mosolyog)_. Hiszen ha Andrásnak kedve lesz hozzá, megteheti azt is. Neki
az semmiség!
Kapuváryné. A boldogult uram mindig mondta, hogy manap az ügyvédi
diploma többet ér a nemesi levélnél.
Andor _(elnéző mosollyal)_. Bocsánatot kérek, méltóságos asszonyom, az
úgynevezett kvalifikáció a lelki szegénység mankója. Én személyesen
ismerem az összes egyetemi tanárokat, de nem ismerek köztük egyet sem,
akitől András valamit tanulhatna. Azok az urak elnyomorítják a szellemet
és középszerűségeket nevelnek. Hogy valaki aljegyző lehessen, ahhoz
kvalifikációra van szüksége; de a Kossuth Lajosoktól, a Deák
Ferencektől, a Petőfi Sándoroktól senki sem kért még diplomát.
Magyarországnak ma az a baja, hogy nagyon sok a diplomás, de kevés az
intelligens embere. Személyesen ismerem az összes minisztereket és
mondhatom, nincs köztük intelligens ember, bár mind diplomások. Az olyan
tehetségnek, mint az Andrásé, szabadon kell fejlődnie. Ha egyszer kedve
kerekedik, hogy részt kérjen az úgynevezett közéletből, akkor lehet
képviselő, pártvezér vagy államtitkár, sőt miniszter. Én ezt ugyan nem
ajánlanám neki, mert nálunk a politika nem intelligens embernek való
mesterség.
Kapuváryné _(aki semmit sem értett az egészből)_. Én azonban nagyon
szeretném, ha letenné a vizsgáit és elmenne a pestvidéki törvényszékhez
aljegyzőnek.
Andor _(megdöbbenve nézi az anyát, magában elmélkedik)_. Mennyi
rövidlátás, mennyi megrögzött előitélet! De azért tiszteletreméltó és
megható! Most már értem, hogy miért kell tönkremennie ennek a nemes, de
gyámoltalan fajtának!
Mici _(huszonhat esztendős, asszonyos formáju leány; nagyon hasonlít
Andrásra, tehát csinos)_. Jó estét!
Kapuváryné _(bemutatva)_. Az András jóbarátja – Mici leányom.
Mici _(egy japáni skatulyát tesz az asztalra, aztán mosolyogva kezet fog
Andorral)_. Jó estét! Hozzák már a teát…
Kapuváryné _(kinyitja a japáni skatulyát)_. Van regália média?
Mici _(mindig mosolyogva, – mivel tudja, hogy a derült kifejezés
csinossá teszi az arcát)_. András hozott. Pipás ember maga, Gombos?
Andor _(elbájoltnak érzi magát, majd hirtelen kerekedett lovagias görcs
vesz rajta erőt)_. Dohányos vagyok, de a becsületszavam köt, hogy
hölgytársaságban sohasem dohányzom. _(Kis gondolkozás után.)_ Az
édesanyám vette a szavamat, régidivatu asszony volt szegény.
Mici _(mosolyog)_. De furcsa! _(Cigarettára gyujt.)_ Magam nagy dohányos
vagyok.
Kapuváryné. Pedig nem leánynak való, – de hiába mondja neki az ember!
_(Rágyujt egy regália médiára.)_
A vén parasztasszony behozza a teát. Mici – égő cigarettával az ajkai
közt – tölt a csészébe.
Andor _(megsemmisülten ül a puffján, rágja az ajkát s miközben nagyon
utálja önmagát, magában így elmélkedik:)_ Állat vagyok! Állat! Örök
időkre nevetségessé tettem magam… Mit fognak rólam gondolni? Mit tegyek
most? Legjobb volna kiugrani az ablakon.
Mici _(teát ad neki, jószívvel)_. No – gyújtson már rá!
Andor _(tompán)_. Köszönöm, nem! _(Inkább széttépetné magát, semhogy
rágyújtson.)_
Mici. Miféle bálba mennek maguk ma?
Andor _(kissé restelkedve)_. A szilasi Szinger báljába.
Mici. Ki az a Szinger?
Andor. Parvenü! Az Andrássy-úton lakik.
Mici. Csak nem az a Szinger, aki megvette a Temesváry-uradalmakat?
Andor. De az!
Kapuváryné _(nagy tisztelet hangján)_. Nálunk úgy hívják, hogy az
arany-Szinger. Roppant gazdag ember – a Temesváry-uradalom maga húszezer
hold. És micsoda kastély!
Andor. Igen – az öreg sokat panamázott össze. Erről is kellene egyszer
egy regényt írni…
Mici _(lázas érdeklődéssel)_. Úgy mondják, hogy az Andrássy-úti
palotáját nagyon szépen rendezte be?
Andor. Van ott minden, was gut und theuer ist – főleg pedig aranyozás,
sok aranyozás… Kérem, a dohányzó szobája a velencei doge
fogadószobájának a másolata – nem mulatságos ez?
Mici _(növekedő áhitattal)_. S maga jól ismeri őket?
Andor. Én mindenkit jól ismerek. Az asszony nagyon szereti az írókat meg
a művészeket.
Mici. Elegáns asszony?
Andor. Inkább kövér, mint elegáns.
Kapuváryné _(András fiára gondol)_. Van felnőtt leánya?
Andor. Igen, Szinger Ada – most lesz tizennyolc esztendős.