A mellékbolyhos. Szerelem vagy hazafiság? Életuntság vagy játszi humor?
Andor. Én elég cinikus fráter vagyok, nem fogok tüzet egykönnyen, de
lelkemre mondom, ilyen verset nem írtak Arany János óta.
[Illustration: A FŐBOLYHOS. Gomboska, maga undorító azzal a Kapuváry
Andrással. Hét hónap óta mindig vagy maga keresi őt, vagy ő magát!…]
Az albolyhos. Miért éppen Arany óta? Miért nem Petőfi óta?
A főbolyhos. Mondja, Gomboska, de komolyan: igazán elolvasta maga Aranyt
meg Petőfit?
Andor. Kedves mester, ön egészen hülye lett, amióta tőkepénzes. Adjon
nekem holnapig tíz forintot!
A főbolyhos _(a lapja olvasásába mélyed)_.
Andor _(leül)_. És ilyen embernek, mint Kapuvárynak, riportot kell
csinálni! Igazán gazember az egész magyar sajtó.
Az albolyhos. Hát én nem csinálok riportot? És te nem csinálsz? És ő nem
csinál? Mindenki azt csinál.
Andor _(meggyőződéssel)_. Én riportot csinálok, mert azt tartom, hogy
csak a riporter az igazi ujságíró. Te pedig ne hasonlítsd össze magadat
Kapuváryval. Annak a fiunak van esze és szive, az hisz, szeret és érez.
Az albolyhos. Aj!
A főbolyhos. Gombos úr, ki fogjuk innen vezettetni.
Andor _(hizelegve veregeti a főbolyhos térdét)_. Kedves mester, tíz
forintot! _(Kínos szünet után.)_ Kapuváryban megvan a nagy alkotók
naivitása. Shakespeare is naiv volt.
A főbolyhos. Elolvasta maga Shakespearet?
Andor. A naivitás! Az alkotó, szűzies naivitás! Mi nem vagyunk naivok
egy cseppet sem. Mi mindent tudunk, mindent értünk, keresztül látunk
minden szitán, éppen azért kell nekünk egész életünkön át riportot
írnunk. Kedves mester, ön példának okáért a világ legokosabb embere. A
kaszirnő is azt tartja. Ön sokkal élesebb eszü, mint volt Kisfaludy vagy
Vörösmarty, éppen azért az ön heti csevegései, amelyekkel a _Magyar
Szabadság_ hasábjait be szokta mocskolni, egyszerüen utálatosak. Holnap
egyébként elmegyek Gyulai Pálhoz és felolvasom neki Kapuváry két versét.
Ha nem ajánlja be rögtön a Kisfaludyba, akkor –
Az albolyhos. Akkor –?
A főbolyhos _(tíz forintot tesz az asztalra)_. A dolog ugyanis annyiban
van, hogy Gombos súlyosan megterhelt egyén. A nagyapja házizsidaja volt
valami úriembernek és Gombos is a házizsidóság titkos perverzitásában
szenved. Figyeljétek meg, Gombosnak mindig van egy keresztény barátja,
akiért rajong, akiért lót-fut és akit kiszolgál. Ő ezt önzetlen
barátságnak nevezi, pedig ez átöröklött rabszolgahajlama neki. Egyszer
meg is járta már. Kitudódott ugyanis, hogy az úriember, aki mellett ő
akkor a házizsidó szerepét játszotta, maga is kikeresztelkedett
izraelita. Gombos nagyapja, az öreg Gomperz, megfordult a sírjában…
Andor _(zsebre teszi a tíz forintot)_. Kedves mester, ha ingyen
megerőlteti a kis csirkeelméjét, hogy fogja majd holnap megírni a
_Magyar Szabadság_ heti csevegését?