A képviselő jött be a terembe, egy csapat fiatalemberrel, cigarettázni,
s a gázgyári hatalmasság, mikor megpillantotta a szerencsétlenül járt
felolvasót az alispán társaságában, elvált kiséretétől és odament a
Légváry asztalához.
– A hölgyek keresnek – szólt az alispánhoz. – Menj, majd én mulattatni
fogom a vendégünket.
Az alispán láthatóan örült, hogy felváltották, de kétszer is bocsánatot
kért, hogy távoznia kell, bár jobban szeretne maradni.
– Miattam a legkevésbbé se zavartassa magát – esedezett Légváry.
– A jó házigazdának – szólt a képviselő, miközben az alispán bement a
táncterembe – erre, mifelénk, a vendége körül van a helye, amig a vendég
el nem alszik. De vegye tekintetbe, hogy ő most főrendező is; mindenütt
ott kell lennie. Iparkodni fogok, hogy méltó helyettese legyek.
– Megvallom – felelt Légváry – hogy zavarba ejt ez a tulságos sok
szívesség; nem szoktam hozzá ilyen nagy urasághoz.
A képviselő szeme ragyogásába még csak most ült ki igazán a lenézéssel
vegyes megilletődés.
– Jobban szeretne egyedül maradni? Hja, nem lehet! Még nincs vége a
mulatságnak. Nálunk a poharat fenékig ki kell üriteni.
És leült Légváry mellé.
– Hát mivel mulattassam? – kérdezte. – Szeretném felvidítani, mert ugy
látom, hogy valami nagyon elkedvetlenítette. Tudja, már
lokál-patriotizmusból is óhajtanám, ha Berzencéről nem csupa rossz
emléket vinne magával…
Meglátszott rajta, hogy alig bir a vidámságával.
– Szó sincs róla! – felelt Légváry. – Én ezt a kis heccet nem fogom fel
olyan tragikusan…
De a képviselő nem hallgatott rá.
– Megvan! – kiáltott fel. – A melankolia ellen, mondja a francia költő,
semmi se olyan üdvös, mint egy kedves és finom dal, amelyet régen
szeretünk. És minthogy éppen a háta mögött van egy zenélő-automata, bele
fogunk dobni húsz fillért… Mulassunk!
– Még ki is csúfol!
– Dehogy csúfolom ki!… Csak azt akarom, hogy jó kedve legyen. Mért
bosszankodnék tovább? Felejtsük el, mulassunk.
És már ott állott az automatánál.
– Mit szólnak majd ehhez a táncteremben? – kérdezte Légváry, abban a
reményben, hogy ez a figyelmeztetés meg fogja fékezni a képviselő
jókedvét.
– Nem hallatszik be. És bánom is én, hogy mit szólnak hozzá!
Bedobta a húszfillérest és az automata rákezdte:
O du lieber Augustin, Du bist hin, du bist hin!… Alles ist hin!
– Nagyon jó! – vígadott a képviselő. – Még ez is!… Még ez is!…
És olyan édesdeden kacagott, hogy Légvárynak is nevetnie kellett.