Az ötórai „teá“-n már nyiltan beszéltek róla, hogy Tapolcsányi hercegnek
a vacsorája a kultur-est sikerét nagyon kétségessé tette.
Ennek az ötórai „teá“-nak az volt a célja, hogy Berzence előkelő hölgyei
személyében is megismerhessék a jeles irót, ha ugyan kiváncsiak rá.
De öt órára már hire terjedt, hogy a jeles iró nem érdekes ember, s az
összejövetelen sokkal kevesebben jelentek meg, mint a grófnő várta. Csak
két asszony és öt lány állitott be.
Légváry ezen a második szigorlaton se tett ki magáért. A rekedtsége egy
kissé lehangolta, de még a tekintetéből is hiányzott az a hallgatag
követelőzés, amely mindent jóvá tesz.
A kisasszony vendégek hamar le is tárgyalták. Jóformán csak arról esett
szó, hogy kik azok a táncosok, akikre ma este számitani lehet. A jeles
iróra nem igen vetettek ügyet. Csak éppen akkor, ha ez kiesdekelte vagy
kierőszakolta a figyelmet.
Még a grófnőn is meglátszott, hogy már csak gyöngédségből foglalkozik a
ház illusztris vendégével.
De a vendégek közül a legszebbik kisasszonyból, Valkányi Bubából,
nemcsak a gyöngédség, hanem a kiméletesség is hiányzott. Valkányi Buba
kétszer is megtette, hogy egyszerüen nem felelt a költőnek.
És a költő igy merengett magában:
– Még egy sort se olvastam föl és máris megbuktam!… Nem volna-e okosabb,
ha beteget jelentenék s hazautaznám a hétórai vonattal?!…