97.
A legelső magyar proclamatiókat a katonasághoz _Hajdu János_ huszár
osztotta ki Lembergben.
Ő egy lengyel utastól kapta azokat, oly utasítással: hogy csak magyar
katonáknak adjon belőle.
A jó huszárok aztán elvitték egy ősz öreg strázsamesterükhöz a kapott
nyomtatványt s kérték, hogy olvassa el nekik; két nap alatt megtanulta
mindegyik a mi benne volt könyv nélkül; s harmadnap megszökött
Lembergből valamennyi.
Hanem szegény Hajdu Jánost elcsipték, hadi törvényszék elé állították s
elitélték tizesztendei fogságra.
Történt azonban, hogy egy transport katonaságnak olasz tisztje meglátta
a kezébe adott foglyot s őt maga elé rendelvén kérdezé: hogy hova maradt
a regementjétől?
Ő felelé: hogy ezrede Magyarországra ment.
«Hát kend ilyen amolyan adta szedte vette, káromkodék a tiszt, mért nem
ment vele? mit eszi kend itt hiába a lengyel kenyeret? takarodjék
mindjárt haza! erre amarra teringette!»
Hajdu János uram alig akart hinni s füleinek, s azt felelte: hogy
köszöni.
Hát a lova hol van kendnek?
Hát megkövetem, lovon mehetek haza?
Enyje hát még kend azt sem tudja felérni ököllel, hogy a ki huszár, az
lovon jár?
Szegény Hajdu János alig tudta magát tartóztatni, hogy kezet ne
csókoljon az áldott tisztnek, az pedig még egyszer összeteremtettézte
katonái előtt, adott neki egy pár forintot s fegyveres erővel kisértette
a határszélig, megparancsolva, hogy vissza ne merjen jönni!
Nem is állt meg a jó ember, míg az ezredéhez nem ért.
Hanem azt az olasz tisztet a hányszor említi, mindannyiszor megemeli a
süvegét.
98.
Fiam, ha háborúba mégy, e következendő dolgokra figyelmezz:
Soha se számláld meg az ellenséget, mert az æquatiókat nem a háboru
számára találták föl.
Soha se fuss az ellenség elől, mert kimelegedel s tüdőgyuladást kapsz s
abban halsz meg.
Soha se fordulj meg a golyóbis előtt, mert annak mindegy, akár hátul
talál, akár elől.
Soha se vigy pénzt magaddal a csatába, mert mindig azon lesz az eszed.
Soha se zörgess, ha be van zárva az ajtó, hanem menj be az ablakon.
Soha se kérdezd, hogy miért? ha neked parancsolnak; soha se felelj, hogy
miért? ha te parancsolsz másnak.
Soha se egyél magad elébb, mint a lovad; mert te ülsz rajta, nem az te
rajtad.
Soha se kérj és soha se adj pardont. Nem vagy te császár, hogy kegyelmet
osztogass, ellenfeled sem az.
Soha se bántsd a közkatonát, míg tisztet látsz magad előtt. Csak az
arany paszomántra czélozz.
Néma légy, ha sebet kapsz; süket légy, ha sebet adsz.
Így aztán csak megélsz.
99.
Bécsből írják: hogy nagyszombati veszteségünk örömére Jellasics a
Burgban tánczestélyt adott.
Ugyanezen levelezőnk megjegyzi, hogy a horvát tisztek igen jól
tánczolnak s Jellasics maga nemcsak a walzerben ritkítja párját, de még
a hegedűben is virtuoz.
Ugyanis a szünóra alatt felragadva egy hegedűt az orchestrumból, azon a
legügyesebben hegedülte el az egész Ernani ouverturet.
Kérték a jelenlevő hölgyek, hogy húzzon egy nemzeti horvát nótát, a
pákozdi hős engedett az unszolásnak s húzott egyet, a melyről azt
mondták, hogy igen szép.
Jelen volt levelezőnk írja, hogy az nem volt egyéb, mint Egressy Béninek
a Tiszaparti csárdása. Alkalmasint nekünk tanulta be a szomszéd s itt
Pesten akarta elhegedülni s most Bécsben horvátnak mutatja be.
100.
Rövid időre közönségünktől búcsút veszek.
A csaták végeig s ez úgy hiszem rövid leend.
A hazának szüksége van karom erejére s én nem ismerek előbbrevaló
érdeket, mint hazámét.
Ha vissza nem jövendek, lapomat Ludasy Mór fogja az év végéig
szerkeszteni.
De hiszem Istenem: hogy látnom kell Magyarország függetlensége
kivívását.
Hiszem Istenem: hogy az égbekiáltó gazság nem fog diadalt ütni az igazak
elvesztén.
Hiszem Istenem: hogy ama gyülevésznép, mely még rabolni is gyáva, ha
szembeszállandunk vele, a vérig bántott nemzet egy kézütésétől földre
hulland, mint az őszi légy.
S akkor fölemelt arczczal térendek újra vissza.
Ha ott maradnék, meg ne sirassatok.
Ha elesem s a haza veszt, sirassátok meg a hazát, s azokat, kik benne
élnek, ne azokat, a kik meghaltak.
Ha elesem s a haza győz, örüljetek s meg ne bántsátok az Istent a
fájdalom könyüivel.