Már hiszen a mi a lassan járást illeti, nem hiszem: hogy akadjon nemzet
a hold alatt, mely a concurrentiát velünk kiállhassa.
S ha a példabeszéd igaz volna, ez óta Magyarországnak meg kellett volna
kerülni a földet.
Száz esztendő kellett neki: hogy a misébe bele tanuljon. Ezer esztendő,
hogy észrevegye: hogy a világon van. Háromszáz esztendeig tudott tűrni
és várta: hogy a német megjavítsa magát, s mikor egy rántással ledobta a
nyakáról, négy hónapig egyebet sem tett, mint maga magát bámulta.
De ne menjünk olyan messze: Csak vegyük ezt az elmult négy hónapot.
Tizenkét nap kellett a királynak arra; hogy nevét aláirja, minden betüre
24 óra.
Két hét az országgyülésnek arra, hogy feloszlása _után_ szétoszoljon.
Két hónap a hivatalos lap szerkesztésére.
Három az országgyülés összehivására.
Három a katonaság felesketésére.
Öt a bankók nyomtatására.
Egy hónap verificálásra, másik hónap bizalomszavazásra, harmadik hónap
elbucsuzásra.
De már így nem félek: hogy valaha elveszünk. Mert ha az egész világ
elpusztul és elvész, nekünk még akkor is hátra kell maradnunk egy pár
századdal s hiszem: hogy a föltámadás trombitájára, a ki legutoljára
ébred fel, az magyar táblabiró leend és a legelső szó, a mit exeptivául
kimond a nagy álomháborító ellen: «mindazonáltal».
89.
Mint lehet jelenleg Pesten _öt pengő_ forintból úri módon élni
véghetetlen időkig, úgy hogy utoljára még az embernek az öt forintja is
megmaradjon?
Reggel elmégy akármelyik kávéházba, kávézol nyugodtan, pálinkát is
kapsz, ha kell: mikor menni akarsz, oda adod a pinczérnek az öt
forintod. Az savanyú képet fog csinálni, egy ideig vakarni fogja a
fejét, azután kivallja: hogy nincs aprópénze, nem tud váltani; arról te
persze nem tehetsz; a kávét megittad, egészségedre vált, az öt forintot
elteszed s még te káromkodhatol.
Ugyanígy fogsz tenni, a hol szivart vásárolsz, a vendéglőben, a hol
ebédelsz, a fagylaldában, a hol uzsonnázol. Az öt forintodat sehol sem
váltják fel. Inkább mindent ingyen adnak.
Másnap ugyanezt a manoeuvret veszed elő, arra vigyázva, hogy soha sem
mégy olyan kávéházba, vendéglőbe stb., a hol már egyszer voltál.
Mindenütt elengedik a fizetést s még kérni fognak, hogy ne haragudjál.
Egy idő óta oly ritkaság nálunk az ezüst pénz: hogy ha valaki közhelyen
többet tud előmutatni négy huszasnál, mindenki otthagy asztalt,
biliárdot és őtet rohan bámulni, mintha eleven krokodilust mutogatna.
Még csak egész huszast is csak imitt-amott halászhatni el, többnyire egy
huszas fejében kap az ember két ötöst, három greslit, meg egy vastag
krajczárt s négy kiadott tizes között, nagyon nagy szerencse, ha három
nem lyukas.
90.
A Vasárnapi Ujság azt mondja; hogy tiszteli, becsüli ő a boldogságos
szüzet, de még is jobban szeretné, hogy ha a magyar czimert láthatná új
huszasainkon.
Lássa ön, tisztelt szerkesztő úr, ez nem lehet.
Nem lehet először, mert akkor itt a földön senki sem fogadná el a magyar
ezüst pénzt: mind a nyakunkon maradna.
De hát még odafenn a mennyországban mekkora resensust csinálnánk vele!
A szentek, a martirok, a pápák lelkei, a canonisált királyok, az
elevenen mennybe ment próféták, az arkangyalok, és minorum gentium
angyalok, egy szóval az egész mennyországi aristocratia, hogy
felzendülnének ellenünk!
Azt mondanák: hogy mi még a mennyországba is respublicát és
jogegyenlőséget akarunk bevinni, hogy mi még a másvilágon sem akarunk
igazhivők és eretnekek között különbséget ismerni, hogy mi azt
prédikáljuk: hogy a ki embernek született, ne imádtassa magát
emberekkel; s ki Istent akar játszani az emberek között, ne egyék, ne
igyék, hanem tömjénfüsttel éljen; pedig lássa ön: ez által sokat
vesztenénk. Meglehet: hogy még a jeruzsálemi királyság is oda lenne.
91.
Magyar bankjegyeink végtére valahára megjelentek. Két miniszter
készítette, három metsző metszette, hét nyomda dolgozott rajta, három
hónapig csinálták; még is lefelejtették róla, a mi meglehetősen lényeges
állapot: a _kibocsátás határnapját_.
92.
E napokban a szeretetreméltó öreg úrnak, kinek neve Osztrák birodalom,
vagy lakodalma lesz, vagy halotti tora.[27]
Ha _férjül_ megy az uralkodásra termett Germaniához, papucs alá jut.
Ha vonakodik, meghal és száll alá poklokra.
Mind a két eset örömünnep mi ránk nézve, régóta szenvedő mostoha fiaira.
Illő tehát: hogy az örömünnepet régi szokás szerint hét országra szóló
lakomával koronázzuk meg s erre mint búcsúlakomára, hijuk meg az öreg
tátit, ki bennünket háromszáz esztendeig traktált katzentischliről; hadd
lakjék jól utoljára a más emberségéből s azután járjon Isten szent
hírével!
Ha tehát meg nem bántom a gyámsága napjai alól kiszabadult nemzetet,
elkészítettem volna a Speiszedlit, a mint következik. Ha valaki jobbat
tud ajánlani: nem bánom, retirálok.
_Levesek._
1. _Korhelyleves._ (Végy háromszáz külföldön lakó magyar mágnást, detto
háromszáz regalistát és absentistát; vágd négy felé.)
2. _Zöld leves._ (Fogj meg kilencz megyei oratort, hagyd őket beszélni,
míg ki nem fáradnak s levesed illendőképen meg nem zöldül tőle.)
3. _Muszka leves._ (Végy szibériai jéghegyeket, olvaszd fel kiontott
lengyel vérben s verj huszonötöt kancsukával a talpára, a kit hozzá
ültetsz.)
4. _Fekete leves_, németül Prügelsuppen. (Végy egy általános
néplázadást, főzd össze XVI-ik Lajos emlékével, apríts bele tizenkétezer
millió statusadósságot s főzz bele egy kis illuminatiót, hogy nagyon
keserü ne legyen annak a ki megissza.)
_Assiettek._
_Egy tál lefőzött pecsovics:_ hivatalból kicseppenés mártásában.
_Egy tál felsült táblabiró:_ nemzeti garnirunggal.
_Páczolt ökörnyelv:_ «pártoljuk» és «maradjon» mártásban.
_Vastag ételek._
_B* táblabiró úrnak egy közkivánatra tartott dictiója_, mint boeuf à la
mode.
_Liberalis árticsóka:_ phrasis haché faché-val.
_Tengeri rákok:_ táblabiró politicával töltve.
_Becsináltak._
_Grillirozott birkafejek._ (Szedd össze a Jellasichnak
fáklyászenézetteket, hitesd el velök: hogy egy rácz megeszik tíz magyart
s így tálald fel.)
_Kopófülek à la barátfülek:_ (fogj össze kétszáz polizeispitzlit, vágd
le a füleiket s tedd fel a gazdájuk elé).
_Intricus libamáj._ (Végy egy élemedett udvarhölgyet, engedj neki
álmodni egy kicsinyt, páczold be nagyravágyással, hízlald embervérrel,
sózd meg népek átkaival s ha meghal, balzsamozd be szivét és gyomrát s
építtess neki mauzoleumot.)
_Tésztások._
_Tiroli rétes_, camarilla falatokkal töltve.
_Olasz maccaroni._ (Küldj negyvenezer katonát Olaszországba s várd meg,
míg azokat ott macaronivá aprítják, akkor légy nagylelkü, s kűldj másik
negyvenezeret, a kik visszahozzák.)
_Fordított kása._ (Végy félmillió megtért pecsovicsot, rakd őket
hivatalba s vigyázz: hogy meg ne égesse a szádat.)
_Barátfülek:_ (tout à la nature).
_Püspökfalat:_ (papi jószágok elvételének félelmével).
_Plumpudding à la monarchie._ (Végy kilencz nyomorúságban élő népet,
főzd ki a zsirját s hintsd be sötétséggel, rakj fölibe papokat és
főrendeket, hints rájuk egy réteg titulust, tedd fejükre a trónt, ültess
bele egy mézeskalács-bábot, s támogasd meg szuronyokkal és kötözd meg
lánczokkal, hogy el ne düljön.)
_Sültek._
_Systematicus tekenősbéka._ (Süsd meg a táblabiró politikát, tégy hozzá
logikát és szerecsendió virágot, rakd körül okos gombával és ne egyél
belőle.)
_Egy tál fekete sárga császármadár._
_Egész bárány lefőzve._ (Ezt legjobban tudja készíteni a Martius.
Czélzás egy hasonnevű népszónokra.)
_Tolnai szarvas czímer à la Alvinczy_ (nemzeti szalmalángnál
megpiritva.)
_Foglyok kirántva:_ (tudniillik: statusfoglyok, kirántva tömlöczeikből.)
_Fontolva haladó csigák._
_Udvari keresztes dámák:_ (mint schnepfek.)
_Torták._
_Keserü mandulatorta:_ (közteherviselés és jogegyenlőség mintájába
öntve.)
_Olla potrida à la corpus juris:_ (összetépett armálisok, elavult
privilégiumok, tyukodi fütykösök, diplomák, nemesi czimerek, longae
litis pörök stb.)
Végre jön a _püspök ital_.
És legvégül, mint illik, a _fekete leves_ (l. 4. sz. alatt).