Hiszek egy miniszteriumban, mindenható atyában, hivataloknak és
püspökségeknek osztogatójában.
És a corpus jurisban. Ő egy szülött fiában, mi urunkban, ki fogantaték
Verbőczitől, született szűz vállú nemes táblabiráktól, szenvede sok
szolgabirának alatta, megtanultaték Ensel Sándor táblabirától könyv
nélkül s meghala és spiritusba téteték. Szálla a zöld asztal alá, harmad
napon ismét elő véteték és felméne Budára és üle a sajtótörvények
készítőjének jobbjára, onnan lészen eljövendő agyba-főbe verni
republicánusokat és vörös tollasokat.
Hiszek a szent pragmatica sanctióban és az arany bullában, hiszek egy
közönséges municipalis Eldorádót, kaputusoknak egyességét, urbarialis
kármentesítést, testünknek meghizását és a sült galambokat. Ámen.
78.
Szent és nem szent háromságok:
Három szentet imád a magyar. Istent, hazát becsületet.
Hármat utál: a sátánt, a böjtöt, és a portiót.
Három édes van az életben: az anyatej, a bor és a szerelem.
Három keserü: az elválás, az ürömessentia és a halál.
Három ritkaság: fehér holló, kövér poéta és sovány pap.
Három fekete: az ördög, a tinta és a reverenda.
Három emléke van a magyarnak: Sajó, Várna és Mohács.
Három nevezetes királya: Szent István, Mátyás és Dobzse László.
Három nagy hadvezére: Hunyady, Kinizsi és Alvinczy.
Három védszentje: szent István, szent László és a furkósbot.
Háromért haragszik a magyar: ha tótnak mondják, ha a pipáját bántják és
ha pénzt kérnek tőle.
Háromszor iszik e magyar: mikor jó kedve van, mikor rossz kedve van és
mikor ihatnék.
Három a nemzeti ünnep: Szent István napja, úrszine változása, meg a
korhely csütörtök.
Három a magyar találmány: a kulacs, a nadrágszíj, meg a corpus juris.
Háromtól fél a magyar: az üres zsáktól, a nyelves asszonytól, meg a
krumpli levestől.
Háromféle adót fizet a magyar: a királynak, a papnak, meg a zsidónak.
Három nemzet ellensége a magyarnak: a tót, a német, meg a pecsovics.