– Nyissatok utat a barricádon. A minister parancsolja.
– Bizony nem nyitunk mi!!! otthon parancsoljon a minister.
– Nyissatok utat! Itt a placatumok.
– Csak azért sem nyitunk. Süsd meg a placatumodat.
– Nyissatok utat! Jönnek az ágyúk!
– Állunk elibök!
– Le a barricáddal! A sörhordó szekér nem mehet keresztül.
Erre a szóra hanyat dőlt a barricád.
62.
Vannak, kik egy nagy Ráczországról álmadoznak, melynek határa
Kecskemétig terjedne.
No, no! Ominosus hely ti nektek ez a Kecskemét! Emlékeztek-e még rá,
mikor a ráczok egy éjjel hadastul rajtamentek Kecskemétre, azt
felgyújtották s a szép magyar nőket szőrkötelen hurczolták el lovaik
mellé hurkolva?
A kecskeméti biró azonban hirtelen összegyűjtötte a fegyverfogható
férfiakat s lóra kaptak, utána eredtek a rabló csordának. Solt körül
utolérték s ott a lápságnak szorítva, egyig levágták az egész rácz
tábort. Hirmondó sem ment közülök haza.
A szekér maig is embercsontokon jár ott.
Megvan ám még az a nép; mely e csontokkal a földet behintette.
Ez a nép atyafinak nagyon jó atyafi, de ellenségnek nagyon rossz
ellenség.
63.
Eljött hát a várvavárt ünnepélyes alkalom!
A katonaság, miután azokat, kik felesküdni nem akartak, elküldték
Komáromba – csakugyan felesküdött az alkotmányra.
Azaz: hogy új esküformájában benne van ez a szó is: «alkotmány,»
olyformán, mint mikor Aesopusnak meghagyta a gazdája, hogy főzzön neki
_lencsét_, ez aztán főzött neki _egy szem lencsét_ egy nagy tálban.
Ez ünnepélyes alkalommal, midőn e szavakat kellett volna a katonaságnak
utánmondani: «esküszünk hűséget _első_ Ferdinánd _ausztriai
császárnak_», az olasz katonaság egy torokkal kiáltá: «no – no!» (nem!)
s nem esküdött addig, míg így nem mondaték neki: «Ötödik Ferdinánd,
magyar királynak.»