Barátom Lajos!
Egy bomba épen most döntötte le a redoute homlokzatát, egy másik az Esti
Lapok hivatala előtt furódott a kövezetbe, mintegy félölnyire. A
Trattner ház ég.
Minő költői toll volna az, mely a jelenetet le tudná irni. A
szakadatlanul menydörgő bombák, mik fejünk fölött szétszakadnak egy-egy
gömbölyű fekete füst foltot hagyva magok után a világos égen. Az ember
azt hinné, hogy a pokol felül kerekedett az égen s onnan támad reánk.
Minő nagyszerű volna e jelenet, ha Pesten nem volna. A nép halálosan fel
van ingerelve, nincs a szeretetnek egy szikrája többé, nincs a
gyávaságnak egy cseppje szivében. Gyülől! gyülölete olyan, a mely
örökségbe marad fiuról-fiura, mint a vallás. Látod, ez a gyülölete az
ellenségnek erősebb alap, mint a hazaszeretet.
Minő nagyszerű volna e tanitás, ha Pesten nem volna!
Nehány nap, vagy ha Isten úgy akarja, nehány hét után hallani fogjátok,
hogy Buda elesett. A vár leégetve, védői leölve.
Én sirtam, mikor Pestre beléptem, sirtam mint a gyermek, ki anyját
viszontlátja. Sirtam, mikor a szabadság háromszínű zászlóit láttam
minden utczán, minden házon repkedni.
Ha Pestre jöttök, sirni fogtok ti is tán más okból, tán keserűbb okból,
de azért, ha romokban fogjátok is találni az imádott várost, e romok
fölött mindenütt ott fog lobogni a nemzeti zászló.
Sok seb van már ütve a haza szivén, de egy sem ilyen fájó, egy sem ilyen
örök.
Gondolkodtok-e róla, hogy begyógyítsátok?
Sok áldozatot hozott a nemzet a szabadság oltárára, de egy sem volt
ilyen nagy, egy sem volt ily nehéz, mint Pest.
És senkit sem hallani panaszkodni. Nem egy ember cselekszik itt: egy
nép, egy Isten.
Háládatosak legyetek a magyar nép iránt, háládatosak legyetek Pest
iránt, ha eljön a jutalomosztások ideje, mert a nehéz idők érdemei nem
egyeseké: a népé, az Istené és Pesté.
Én láttam, én hallottam, én éreztem, mit szenvedett Pest?
Oh, az több, mint egész Magyarország szenvedése. Mindennap moralis
hóhérpadra vonták lelkét, mindennap megölték és mindennap feltámadt
újra. S mit most szenved, azt Magyarország szenvedi.
Mennyit fog még szenvedni, azt az Isten tudja, de hogy azt honfi
türelemmel fogja elviselni, az bizonyos.
A nőket kiküldtük a városból, de azért a férfiak helyt állanak, ennek
tulajdonítsd, hogy eddigelé több mint kétezer lövés közül, mely
városunkat érte, csak egy birt tüzet gyujtani, a többit rögtön, ezt is
fél óra alatt eloltották, pedig olyankor legerősebben lőnek az égő
házra.
A megyeházat két bomba igen megrongálta, egyik a börtönt, másik a mint
mondják Nyáry szállását ütötte át. Nyáry az előtt fél órával
szabadította ki a rabokat s vitte Pilisre.
Ha csöndesebb idők lesznek, s azokat megérjük, fel fogjuk keresni a
magas jellemvonásokat, mikkel Pest négy havi története tömve van,
elkezdve a legmagasabb régióktól és le az olvasni nem tudó napszámos
családköréig.
Ha már jutalmuk nem lesz, ismerje meg neveiket, lelkeiket a haza, az
utókor.
Ti vészbiróságot állítottatok, ti a bűn megtorlásáról gondoskodtatok; mi
egyszerű napi emberek erénybiróságot fogunk állítani, ki az elfeledett
vagy nem ismert érdemeket egy elismerő szóval jutalmazza.
Csekély jutalom, de mégis az.
Mondd meg azoknak, kik a törvényeket hozzák, hogy míg büntetéseket
szabnak az árulókra, kiket – Istennek hála – ujjainkon fölszámlálhatunk,
ne feledkezzenek meg az áldozókról, kiknek neve «millió.»
Mondd meg nekik, hogy a nemzet háládatos legyen fővárosa iránt.