Mult napokban országgyűlésileg is tárgyalt tény volt; miszerint
hadseregünkben azon hír terjesztetik, mintha lapjaink nemzetellenes
békekötés és Olaszország ellen megadandó hadsereg mellett szólottak
volna, s e miatt támadható zavaroktól lehetne félni.
Mi nem a magunk védelmeért, mert erre magunkat igen kicsiny pontnak
tartjuk, hanem minden netalán támadható visszavonás megelőzésére,
megküldők lapjaink minden számát Klapka tábornok úrnak, kérve őt, hogy
azokat valakivel, a ki épen ráér, átnézetve, győződjék meg a terjesztett
hirek alaptalanságáról.
Ez volt a legegyenesebb út, és a legbecsületesebb, mit követnünk kelle.
Hittük, a tábornok úr a mily vitéz katona, olyan igazságos biró is fog
lenni, s nem csalódánk.
Ma egy levelet vettünk, melyet mint várt itéletet, egy elismert
tekintélytől, jónak látunk közönségünkkel megismertetni, mint
következik:
Igen tisztelt szerkesztő ur!
Becses levele következtében van szerencsém szerkesztő úrnak válaszolni:
hogy az átnézet végett átküldeni tetszett példányaiból az «Esti
Lapoknak» melyeket a mai nap a fáradalmas hadi foglalatosságok miatt
olvasni csak gyéren volt alkalmam, tökéletesen meggyőződtem arról, hogy
a minap, tisztelt kormányelnök úrnak, csupán mások állítása után
beszédközben előhozott szavaim, mintha az ön által szerkesztett lap a
mindenároni békekötést és az elnyomott Olaszország elleni segítségadás
szellemében működnék, most midőn az érintett lap minden számait
átolvastam, alaptalannak mutatkozik, s azért is azt visszavonni s azon
egyszersmind szives örömemet kifejezni el nem mulaszthatom, miképen az
átnézetnél e lapnak irányát a hadsereg tulajdon érdeke szellemében
szerkesztve és pedig egészen máskép találtam, mint arról ezelőtt mások
által értesültem.
Engedjen meg tisztelt szerkesztő úr ezen minden további jelentőség
nélkül kiejtett s önnek tán kellemetlenséget is okozó szavaimért, s
legyen meggyőződve arról, hogy a szabadsajtónak, melyet mindenkor a
valódi szabadság kútfejének tekintettem s mint a szabadság legfőbb
kincsét tiszteltem, nincs nagyobb tömjénezője mint
_Klapka_ m. k.
Mi tisztelt tábornok úr előbbi aggodalmában tisztelni tudtuk a haza és a
szabadság szeretetét, mely őt annyi álhirterjesztés után féltékenynyé
tevé annyi áldozat eredményére.
Ő mint hazafi, mint hős, mint becsületes ember nem mellőzhette
hallgatásával a vádakat, mikkel terhelve voltunk s végére kivánt járni.
Mi itélete alá bocsátók magunkat, s ez itélet a legfényesebb elégtétel,
mit becsületes ember magának óhajthat.
Mi a tisztelt tábornok ur figyelme által csak megtisztelve érzők
magunkat, s most, miután meggyőződését van szerencsénk birni, nyugodtan
állunk a közönség előtt; minden igaztalan vád ellen, melylyel bennünket
az önzés és roszakarat megtámad, kárpótlást találva egyetlen férfi
nyilatkozatában, ki a haza osztatlan tiszteletét vivta ki nevének.
A tábornok úrnak a sajtóról ekkénti nyilatkozata kétszerte becsesebbekké
teszi azon babérokat, miket számára a harczmező terem.