Nekünk az új alkotmány készítésénél egyre kell figyelnünk, hogy azt ne a
külföld mintáiból, ne más nemzetek alkotmányairól tanuljuk el, hanem
tulajdon belviszonyainkból.
Annak a mi vérünkből valónak kell lenni, nem idegen statusok
tükörképének.
Minden nemzetnek meg vannak ősi sajátságai, az alkotmány évek során
ezekből növi ki magát, s ha kell változnia, változik a nép szükségeihez
képest.
A mi aristokratiánk nem oly hatalmas, mint az angolé, hogy
alkotmányunkat reá építhessük, minket az ő gabona-törvényeik nem
érdekelnek, mi kereskedő nemzet sem helyzetünknél, sem népünk
charakterénél fogva nem leszünk; mi az angol alkotmányt magyarra nem
fordíthatjuk.
Francziaország egy század óta küzd önmagával, hol politikai, hol
sociális téren s azon változások, mik ez idő alatt alkotmányos életében
történtek, tanusítják: hogy nekünk tőle tanulni nem szabad.
Vannak a mi népünknek saját szükségei, saját fájdalmai, miket orvosolni
kell, vannak erényei, mikben bízni lehet, vannak saját hibái, miket fel
kell fedezni; – ki ezeket tanulta ismerni, azt mondhatja magáról: én
készítendem a magyarok új alkotmányát!
*
Az emberek csinálnak maguknak ijesztő képeket, hogy azoktól féljenek,
mint festettek hajdan isteneket maguknak, hogy azokat imádják.
Ilyen félő kép a muszka.
Mindenki fejcsóválva emlékezik rá és mondja magában: csak azt ne.
Kérdjük meg tőle: hogy miért ne?
Mert földje nagy.
Hátha e föld szegény, néptelen, hátha ezeknek megtartása többe kerül,
mint a mennyit birhatása behoz, hátha e földek olyanok, miknek lakóival
a birtokos folytonos háborúban él? Ki tud róluk valami emlékeztetőt,
valami nevezetest?
Vagy tán ereje nagy?
Látjuk. Évek óta nem bir a maroknyi cserkesz néppel, a lengyeleket nem
birta leigázni. Lengyelt kelle a lengyelre támasztani, hogy őket
legyőzhesse. Az elgyengült török birodalom képes ellenében jogait
fentartani, s mikor egyszer lett volna módjában vitézségét megmutatni
Napoleon ellen, az elemek segítségéhez folyamodott.
Vagy pénze sok?
Csalódnak, kik azt hiszik: hogy a királyok a leggazdagabb emberek.
Gazdag a nép, gazdagság a hitel; hol a nép koldus, ott a birodalom
szegény.
Oroszországnak sem kereskedelme, sem ipara, sem földészete nem virágzó,
a mi adót népessége behajt, azt a kormány fölemészti.
Mi okunk van hát a muszkától félni?
Alkalmasint az, a mi minden félelemnek alapja, a nem ismerés.
Kisértet az csak, közel kell menni hozzá.