Tudtomra esvén: miszerint előttem ismeretlen emberek, ismeretlen okokból
eléggé lelketlenek vitéz hadseregünkben az által ingerültséget szítani,
mintha e lapokban valami czélzás vagy hajlam lett volna nyilvánítva a
dynastiávali egyezkedésre. Kik e lapokat olvasták, és igazat mondani
szoktak, tanúim, hogy a legszomorúbb időkben sem terhelték magukat e
lapok ily váddal, mint ezt lapjaim 5-dik száma is bizonyítja, lelkem
istenére bizonyítom: hogy míg nevem ott álland, nem is terhelendik. Ha
egy közös ellensége nem volna a hazának, azokat nevezném ellenségeimnek,
kik erővel igyekeznek a magyar polgárok és magyar hadsereg közt
szakadást előidézni: most nincs hozzájuk komolyabb szavam, mint az: hogy
a morális testvérgyilkolást, mit máskor mint férfi fognék megtorlani:
most mint hazafi türelemmel hagyom magamon megtörténni s inkább azoknak
nyujtok békülő kezet, kik lelkemet tépik, mint azoknak, kik hazámat
dulják.
Szabadság! Nemzetiség! volt mindig jelszavam; legyen birám a nép. Legyen
birám az Isten: Vétettem-e valaha ellenük?