Sorsunk részletei naponként változnak.
De azért kell valaminek lenni, a mi soha nem változik: öntudatos
bizalmunk minmagunkban.
Vétkeztünk volna, ha egy harcz megvivását elkezdjük a nélkül, hogy előre
tudnók: lesz-e elég erőnk hozzá?
Vétkeztünk volna, ha egy népnek nyugalmát felzavarjuk a nélkül, hogy azt
ismét boldoggá tudnók tenni.
Vétkeztünk volna, ha egy ország kormányát kezünkbe ragadjuk a világvihar
közepett, a nélkül, hogy tudnók, miszerint azon kéz képes lesz azt
megszabadítani.
Mi nem vethettünk koczkát a sorssal egy nép élete felett, mint könnyelmű
kalandorok szokták.
Mi nekünk nem lehetett az elég: hogy igazságunk van, tenni azt a mit
teszünk; nekünk azt is kellett tudnunk, hogy erőnk van hozzá.
S e tudatban nem csalatkozánk.
Isten és a nép nem vonták meg tőlünk segítségöket.
Erő, akarat, lelkesülés, maga a sors biztatólag jött elénk.
A nép megtette kötelességét, tett annyit, mennyit még nép soha.
Most rajtunk a sor.
Isten és emberek előtt, egyedül rajtunk a felelősség azért, a mik
ezentúl történni fognak.
Ha e felelősséget elvállaltuk, kell hogy számot vetettünk legyen
magunkkal és jövendőnkkel.
Nem a mai nap: századok sorsa függ egy ballépéstől, nem egy élet: egy
nemzet élete, mit megnyerni vagy elveszteni lehet.
Istent kisértenünk nem szabad. A ránk bizott harcz nem a miénk,
millióké!
Egy élet szenvedéseit egy percz alatt beváltja a halál, de mit egy percz
elront, azt egy század sem teheti jóvá.
Nekünk nem szabad gondolnunk a halálra; mely, ha örömeinket mind
elveszténk, fájdalmainktól megszabadít; hanem gondolnunk kell az élőkre,
kik utánunk itt maradnak.
Gondoljunk mindennek a végére elébb, mielőtt megkezdenőnk.
Ne rontsuk el azt, mit felépíteni nem vagyunk képesek.
Nem az a mindenható, ki a világot elrontja, hanem az, a ki teremti.
Tőlünk soha ne halljon a nép egy szót, melyet később meg találnánk
bánni.
Hanem lássa a nép: hogy a neki adott tanácsokat mi vagyunk elsők
megtartani.
Lássa a nép, hogy midőn őt áldozatokra felhivjuk, mi magunk vagyunk az
elsők, kik önérdekünkre nem gondolunk.
Kiket a nemzet akarata egyesített, egyesítsük magunkban a nemzet
akaratát.
Tegyük magunkat központjává azon érzelmeknek, miknek befolyása alatt a
nemzet ez ideig egy maradt, s fordítsuk minden törekvéseinket arra, hogy
ezentúl is egy maradjon.
Ne állítsuk ügyeinket azon térre, hol akár győzünk, akár vesztünk,
szakadásnak nézünk elébe.
_Mi a harczot nem kezdtük, mi a harczot nem dicsvágyból fogadtuk el: mi
megtámadott alkotmányos jogainkat védni fogtunk fegyvert, s mihelyt azok
nem leendnek megtámadva többé, megszününk_ áldozni e nép vérével.