Minden hadviselésnek megvolt a maga catechismusa.
A görög harczolt szabadságért, Róma dicsőségért.
A népköltözések harczai földért, a vallásháborúk mennyországért folytak.
Oroszország harczol Circassiában hadi iskoláért, az osztrák katona
harczol fegyelemből és nem kérdi miért?
Magyarország háborúban nőtt és fogyott. Harczolt, hogy hazát szerezzen;
harczolt a keresztért; – harczolt határaiért; – harczolt koronájáért.
Hát most miért küzdünk?
E kérdésre felelettel tartozunk azoknak, kik a csatát viselik.
S e feleletnek határozottnak kell lennie.
E felelet világossá teendi: hogy harczunk végczélja nem adhat politikai
véleményszakadásokra okot.
A ki hazafi, az mellette van; a ki ellene van, az hazaáruló.
Harczolunk _törvényeink épségbentartásáért_.
Harczolunk nemzetiségünkért.
Harczolunk határainkért.
Harczolunk azon helyért, mely hazánkat az európai hatalmasságok között
méltán megilleti.
Ez a czél, ez a lényeg; – a többi formaság s nem ad nevet a háborúnak.