A czivakodás nem nagy mesterség.
Pörpatvarok csinálásához akárki ért.
De a ki a kibékülés időpontját ügyesen fel tudná használni, az volna az
igazi ember.
Mi a kiegyenlítés, szövetkezés eszméjét több ízben felemlegettük,
mindannyiszor pereatot mondtak a fejünkre miatta. Most tehát még tovább
megyünk és elmondjuk, hogy kivel kellene szövetkeznünk, kibékülnünk és
hogyan?
Mi nem prédikálunk kibékülést Windischgrätzczel, ha ő nyujtaná is kezét,
azt mondanók: ne fogadjuk el, mert rászed.
Mi nem prédikálunk kibékülést laptársainkkal. Mi természetesnek
találjuk, hogy mindenki félti monopoliumát. Uj lap ellen rendesen
háborút szoktak indítani a régiek, hanem azért az ország meg nem bomlik.
Ez így volt mindig, mióta a papirost feltalálták.
Mi még csak azt sem mondjuk, hogy azon becsületes embereknek hagyjatok
békét, kikben most a nemzet van képviselve.
Sőt szidjátok őket, hajigáljátok be sárral, hadd mutassák meg, hogy
minden méltatlanság, félreismerés, gyanusítás daczára, tudnak jó
hazafiak lenni. Ez legyen jellemük critériuma.
Hanem azt mondjuk, hogy nézzetek körül.
Az osztrák had megszállotta fél Magyarországot – azon népek, melyek
egykor csak langy melegek voltak a hazaszeretetben, most imádják a
hazát, mert _gyülölik az osztrákot_. Karloviczet Stratimirovics
ostromállapotba tette, s felmondta az engedelmességet Theodorovicsnak; a
szerbek kitűzték tornyaikra nemzeti szineiket s letépték onnan a
feketesárga zászlókat, mert gyülölik az osztrákot.
A kremziri gyülés baloldala, a lengyel párt, megtagadta a kényszerített
adót, meg a negyvenezer ujonczot, mert gyülöli az osztrákot.
Horvátország egyetlen organuma be van tiltva, mert követelte az
igéreteket, miket az osztrák tett neki és követelte most, mikor azokat
megadni Ausztriának leginkább van érdekében, de legkevésbé van
hatalmában.
S ti még most sem látjátok: hogy kik a mi természetes szövetségeseink?
Nem veszitek észre, hogy a közös gyülölet pártja az, melyen a végletek
egymást érintik.
Nen vártátok-e e perczet, midőn az ellenünk lázasztott nemzetiségek
megcsalatásukat észrevéve, egyszerre fognak Ausztriára támadni s
követelni fogják tőle, hogy haljon meg! mint ő követelte mi tőlünk.
S nem sejtitek-e, hogy e percz igen közel, hogy e percz jelen van?
Nem sejtitek-e, hogy az volna most a mindenható, ki a pillanat erejét
felhasználva, az egymásra támadt fegyverek csapásainak egy új irányt
tudna adni; hogy e csapásból elég lenne egy ellenséget semmivé tenni?…
Ezt kellene tudnotok és tennetek, ha nem jogokért küzdenétek, hanem
eredményért.
*
Nagy napok előperczeit éljük.
Magyar nemzet, nem dobog-e szived?
Örök élted vagy örök halálod előórája ez.
Nem érzed-e, hogy e perczben valamennyi zászlód együtt van? Nem érzed-e,
hogy e perczben 50 ezer fiatal egyesült egy karrá, megrázni a bálványt,
kinek hatalma alatt nyögsz? Nem sejted-e, hogy egy nap vagy tán egy óra
mulva egyetlen óriási hang fogja betölteni az eget és a földet, mely
dicsőségedet hirdetendi? Nem hallod-e olykor az ágyúk távoli moraját?
Nem álmodol-e győzelemről, szabadságról, örök boldogságról?
Isten, ki mindenható vagy, ne hagyd el e hazát!
Nép! ki Isten után mindenható vagy, ne hagyd el e hazát!
Seregeink szemközt állanak az ellenség soraival, a zászlók lobognak a
halmokon, egyetlen viharos kiáltás tölti be az eget és földet: Éljen
Magyarország!
A zsarnok népe hallgat, még jobban is fog hallgatni.
Férfiak fegyverre! nők imára! Isten nevében. Rajta! Éljen Magyarország!
*
Magyarország boldog leend. De nem mi általunk.
Mi elkéstünk. Hijába biztatjuk, hijába vigasztaljuk magunkat, ily vén
fiak nem illenek ily fiatal menyasszonyhoz, mint a mi hazánk.
Kell jőni egy újabb nemzedéknek, mely nálunk jobb legyen.
Az apák bűneit örököltük: kell hogy sirba vigyük azokat magunkkal, s ne
adjuk át többé az unokáknak.
Az ősi visszavonásnak, testvérgyülöletnek, az ősi hiúságnak, minden ősi
rossznak magva szakad bennünk. Mi leszünk az utolsók, kik ha elfogyánk,
Magyarország új históriát kezd és ragyogóbbat.
Lesznek nálunk jobbak és okosabbak, kik nem fognak törekedni egymás
fejéről letépni a babért, de kik a polgárérdem előtt meg fognak hajolni.
Mi nem leszünk; de lesz Magyarország.
Isten nem vitt be az igéret földébe senkit, ki a husz éven felül volt.
Szerencse reád, új nemzedék, ki a husz éven alul vagy, te oda fogsz
jutni.
Akkor is áldva légy hazám: hisz a boldog hazának még a halottai is
boldogok.