(1848 május 18.)
Ne ijedjetek meg e szótól: forradalom.
Nem villám ez: csak napsugár, mely szemeitekbe süt.
Minden, mi szép, minden, mi fönséges, e szóban benne van.
Isten-irgalom, emberszeretet, férfi-erény, nőszerelem, néphatalom és
világszabadság, minden, minden e szóban: forradalom.
Éj után hajnal jön. Az álmok elfutnak. A sötétség visszatér kriptáiba, a
hegyek aranynyal festik ormaikat, a nap sugarait szétlöveli. Minden, mi
sötét és sötétség lakója, visszafut odvába, de fölébred minden, a mi
szép és az Istené. Millió csillag, az ég millió gyémántos királya tünik
el egy sugarától a napnak. Nem látja senki, hogy hova lettek, nem tudja
senki, hogy vannak-e? Életök csak a ragyogásban látszik, s a ragyogás
elmulik, mihelyt az ég megszünik sötét lenni.
Helyettök ott fenn a pacsirta zengi énekét.
Lássátok: ez a forradalom.
A hajnal nem gyilkol meg senkit, hogy az éjt nappallá változtassa. Az éj
mindenkit elaltat, hogy uralkodhassék.
A hajnal pirulása nem az a pir, a mi a szívből kiömlik, hanem a mely a
hős arczán pirul, midőn sisakját fölteszi.
Az éj halált oszt mindenkinek. Még az élő is elalszik, s a virág
becsukja kelyhét.
A hajnal életet oszt szét, még a sír is kivirágzik, s a tengerfenék
növény-erdőt nevel, hová szeme elhat, s kicsalja a börtönnyiláson át az
eltemetett halovány virágot.
Lássátok: ez a forradalom.
Változik minden. Ég és föld más alakot ölt.
De életre változik minden. Világ és szabadság terjed szét mindenütt.
Ki boldogtalan volt, a forradalom szivét meggyógyítja, ki fél, bátorrá
teszi, a vak szeméről a hályogot letépi, mindent ád mindenkinek s még
sem vesz el semmit. Igazságot tesz mindenkinek s még sem áll boszút
senkin.
Mindenkit megvéd, s még sem üldöz senkit.
Mert fegyvere nem halált, hanem életet oszt.
Lássátok: ez a forradalom.
*
Vannak, kik azt hiszik, hogy a forradalom eszméje egy a
zsarnok-gyilkolással.
Ez lehetett akkor, mikor a zsarnokok a népet üldözték, mikor a nép
szabadság után sóvárgott, s ezért egy Brutusnak kelle születni minden
Cæsar mellé, hogy a nép szabadsága biztosítva legyen.
Ujabb időkben a zsarnokok találtak módot, hogy a népet magokba
szerelmessé tegyék, s ha ledül egy, a nép másikat emel helyébe.
Ilyenkor nem a zsarnokokat: a rabszolgákat kell kiirtani.
Mihelyt nem lesznek rabszolgák, nem lesznek zsarnokok.
S ide nem kell kard, nem kell guillotin, ezt tenni fogja a szabadság
szelleme.
A keresztyén vallást nem fegyver terjeszté el a világon.
Forradalom volt az is, mit a földön, az égben és a föld alatt
előidézett, csatát vívott emberekkel, ördögökkel és hamis istenekkel,
csatát magával a halállal és győzött, mert fegyvere a szent igazság
volt.
A hamis istenek oltárán kihamvadt a tűz, az ördögöket nem hitte többé
senki, s a halál fejéről leesett a korona.
A halál megszünt öldöklő angyal lenni, új élet angyala lett belőle. Mert
úgy akarta az örök hatalom szelleme.
E szent lélek újra eljöend!
Nem hoz magával semmi fegyvert, mint igazsága szavát.
Nem öl meg senkit, de mindenkit újra teremt.
A félistenekből egész emberek lesznek, s a késő utókor bámulni fogja
azon csecsebecséket, babonás népfetisheket, miket egykor a nép térdre
omolva imádott.
Ha a nép ember előtt hajtja porba arczát, nem azt kell porba sújtani,
kit bálványul körülvesz, hanem őt kell kiemelni a porból s tudtára adni:
hogy ki asszonytól született, az nem isten, de nem is igavonó barom.
S ezt fogja tenni a forradalom.