– Hiszen tudom, hogy nincsen pénzed. De… ha nem féltenéd annyira az

ékszereidet…

– Geo, te megint megcsalsz engem, mint akkor, amikor a rossz lánynak

adtál pénzt!…

– Félreértettél. Épen azt akartam mondani, hogy az egyetlen dolgot, amit

felajánlhatnál, el se fogadnám, mert tudom, mennyire aggaszt, ha az

ékszereid nincsenek itthon… De minek is beszélünk erről?!… Látod, nem

akartam elmondani!… Igazán nincs értelme, hogy nyugtalanná tegyelek

vele. Majd csak előteremtem valahonnan. Te ne is törődjél a dologgal!…

Hogy ő ne törődjék Geo-nak a kártyaadósságával!

Még sokáig tanakodtak. Aztán, mikor Geo menni készült:

– Majd megpróbálok holnap valamit – szólt a kis öregasszony. – De ha azt

hiszed, hogy neked előbb sikerülhet, hát nézz utána te is!… Az

ékszerekre majd csak akkor gondoljunk, ha nem marad más választásunk.

Szombat délig erre még ráérünk.

Geo megigérte, hogy holnap este is jelentkezni fog, hirt adni róla,

milyen sikerrel járt a kisérletezése. Aztán kezet csókolt és elment.

– Igazán kellemetlen, hogy erre kellett fanyalodnom! – gondolta, amíg

lejutott a lépcsőn. – Szegényke!… Milyen sokba került neki az az öröm,

hogy anyává lehetett, milyen hosszan fizet azért a hároméves, rövid, rég

elmult boldogságért!…

VI.

Tíz percig se aludt s már felriadt. Azt álmodta, hogy szörnyű meredek

szélén vezette kis Geo-ját és fiacskája egyszerre csak kirántotta kis

kövér kezét anyja kezéből, szaladni kezdett, elcsúszott és leesett a

mélységbe.

– Istenem, milyen őrült vagyok!… De hiszen Geo az öngyilkosságot

forgatja a fejében!… Szegény, drága gyermekem!… De hát hol volt az

eszem?!… Pedig, ha nem vagyok olyan együgyü, meg kellett volna értenem,

mért nem akarja megvallani, hogy mi bántja?!…

Kiugrott az ágyból és öltözködni kezdett, hogy utána rohanjon. De aztán

eszébe jutott, hogy Geo ebben az időben máskor se szokott otthon lenni…

épen ma menne haza, amikor a halál gondolatával vívódik?!…

– Dehogy van otthon, szegény gyermekem!… Ki tudja, hol barangol a sötét

éjszakában?!… Talán ő maga se tudja, merre jár!…

(Vidáman beszélgetett és ivott, a feddhetetlen gentleman.)

Visszafeküdt az ágyába.

– Még csak tizenegy óra. Istenem, mikor lesz még reggel!… Mit fogok még

addig kiállani!… De úgy kell nekem!… Úgy kell egy ilyen önző vén

kutyának!… Hát aztán, ha elvesznének is az ékszerek?!… Mi az?!… De ha…

ó, még, a gondolat se alakuljon ki bennem!…

És telesirt két zsebkendőt.

– Itt ül szegény, nálam – zokogott – majdnem egy óra hosszat, a

legnagyobb gyötrelmek közt, rosszul titkolgatott kétségbeesésben és

nekem eszembe se jut, hogy hiszen még pénzem is van, csak ki kell

nyujtanom érte a kezemet!… Mert itt van, a fiókomban, amit a temetésemre

szántam, hogy neki erre ne kelljen költekeznie, egy takarékpénztári

könyvben!… csak át kellett volna adnom neki!… O, ezt az éjszakát nem

felejtem el!… De megérdemlem, megérdemlem!…

Egész éjjel nem hunyta le a szemét.

Öt órakor fölkelt s rohant a takarékpénztári könyvvel a fia lakására. A

bajnok ur épen akkor érkezett haza.

De csakhogy élt!…

Amikor kisirta az örömkönnyeit, már nem lehetett szó arról, hogy

hazamenjen és egy-két órát aludjék. Néhány hónap óta már hétkor meg

kellett kezdenie a leckéit egy kisasszonynál, akinek javító vizsgálatot

kellett tennie a francia nyelvtanból s aki máskor nem ért rá órát venni.

És mire Geo horkolni kezdett, a picinyke bajnok már ott volt az élet

nagy küzdőterén és diktálta a kisasszonynak, hogy mit irjon:

– Les chambres hautes ne sont-elles pas saines? Oui, Monsieur, et l’eau

pure est aussi très saine.

TARTALOM.

A tóparti gyilkosság 3

Családalapítás 116

A házibarát 153

Bajnokok 180

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

4 |Allotta |Állotta

47 |bogy én tudni |hogy én tudni

50 |Es te |És te

52 |Es ha |És ha

53 |Es ha |És ha

56 |Es valósággal |És valósággal

66 |Es akkor |És akkor

70 |At kellett |Azt kellett

70 |En, a Szent |Én, a Szent

72 |O azt |Ő azt

80 |clszavaltam |elszavaltam

83 |Es hogy |És hogy

95 |Almomban |Álmomban

98 |Es elmondhatja-e |És elmondhatja-e

103 |En – kivált |Én – kivált

119 |önbiizalmával |önbizalmával

129 |Da ha nem |De ha nem

136 |Es az |És az

141 |Es Hellácska |És Hellácska

141 |Es ha |És ha

142 |En edzett |Én edzett

146 |Es Hellácska |És Hellácska

151 |És aztán |Es aztán

153 |En most egy |Én most egy

163 |Es hogy |És hogy

166 |Es mutat |És mutat

169 |O volt |Ő volt

169 |En? |Én?

170 |»a szfinx-nek |»a szfinx«-nek

172 |Es mert |És mert

174 |Es kinek |És kinek

175 |Es tudja |És tudja

176 |Es nekem |És nekem

179 |Űgy hítták |Úgy hítták

181 |O birta |Ő birta

185 |késdésre |kérdésre

206 |Es mire |És mire]

A tóparti gyilkosság és egyéb elbeszélések · 第 12 / 12 段