Maszlaczky úr azon nyugodt tudattal hajthatá le fejét, hogy ingatag
védenczét úgyis kezei közt tartja.
Egy estve a pesti nemzeti casino termeiben szokatlanul élénk
sürgés-forgás volt észrevehető; az olvasó-termekben, a kártya-szobákban,
a tekeasztalok mellett, minden helyiségben egymást beszédhez jutni nem
engedő csoportozatokat lehete látni, miken nagy lelkesüléssel tört
magának olykor utat egy-egy buzgó hazafi, új tudósítások titkaival vonva
maga után a tudni vágyókat.
Vajjon mi támasztá e mozgalmat? Tán az országház építése jött ma
indítványba s arra adakoznak a magas hazafiak? Vagy a lánczhid
részvényeit kapkodják egymás kezeiből? A Mátyás-emlék foglalkoztatja tán
ily elevenen a kedélyeket, vagy Vörösmartynak egy újabb lelkesítő
költeménye jár kézről-kézre?
Itt jön Maszlaczky úr, ő tőle mindjárt megtudjuk, mi történt?
A parány-kiadású nagy férfiu el van fulladva a buzgalomtól, s csak
kezével mutatja, hogy mindent megtudott. Körülfogják, nem eresztik
tovább, el kell neki mondani, a mit hozott.
– Úgy van! Megérkezik. Holnap lesz itt. Magam beszéltem **-yval. A
Magyar király vendéglőbe fog szállni. Nro 1. 2. 3. alatt. Háromszor
énekel…
– Ki énekel? Mit énekel? Kérdé egy most érkezett laicus hangja.
– Kicsoda? sípitott Maszlaczky úr az elszörnyedés éles hangján, hát
Carl! az isteni Carl! a minden csalogányok királynéja, ki mellett
elülhetnek minden syrének és haldokló hattyuk s egyéb classicus énekesei
a költői világnak; itt lesz, fel fog lépni, háromszor egymásután. Már
bizonyos. Már útban van. Én már előre páholyt is foglaltam mind a három
estére. Ah, ha félholt volnék, sem maradnék el!
A lelkesülés ragadós, Maszlaczky úr szavai valódi enthusiasmust idéztek
elő; alig jutott eszébe néhány spleenes sakkozónak untából
megjegyezhetni azon különösséget, hogy ez a száraz, semmitől nem
érdekelt ügyvéd ily költői felmagasztaltságra képes, s míg otthon a
reggelit is sajnálja magától, drága páholyokra szórja ki a pénzét. A
legtöbbek előtt ez igen természetes tüneménynek látszott: a művészet
hatalma fát és köveket megmozdít, mért ne mozdíthatná meg Maszlaczky úr
szívét is?
Maszlaczky úr nem hagyott békét a társaságnak. Ezer indítvány származott
tőle: tisztelgő küldöttség a gőzhajónál, virágokkal diszített szobák,
hintóból kifogott lovak s helyette befogott lelkes állatok,
koszorú-özön, díszajándék s több efféle, melynek mind akadt külön
pártolója. Maszlaczky úr nem engedte magát fölülmulni nagylelkűségben
senki által.
Csupán egy alakot lehete látni nagy búslakodva annyi lelkesült nép
között, ez volt Kárpáthy Abellino. Búsan járt az elhagyottabb
teremekben, s kidugta fejét az ablakon, hogy ne is hallja, a mit odabenn
beszélnek.
Hajh! évek előtt, midőn még százezrek ura volt, ily alkalmakkor ő lett
volna a szóvivő, most pedig hallgatnia kell; lelke előtt bús
kecsegtetéssel vonultak el a hajdankor szép tüneményei, a párisi
operaház virágzó korszaka, a loge infernale uralkodási évei, a pompás
kalandok, miknek hőseűl városszerte őt ismerék el, ő, ki előtt nem
voltak zárva a legelső művésznők boudoirjai, a szinházak foyeri, kinek
izléséről, fényüzéséről még a lapok is beszéltek, kinek véleménye
tekintély és vezérszó volt a finom világ előtt és ki most hallgatni és
félrevonulni kénytelen, midőn egy utazó európai művésznő
megtiszteltetéséről van szó; azon egyszerü ok miatt, hogy pénze nincs!
Ah ez keserűbb volt, mint a hogy szavakkal le lehetne irni! Nem türheté
tovább e kinzó helyzetet, minden tekintet egy tőrszurás volt szívének,
el kellett hagyni a casinót; futott onnan, mint a lőtt vad, ki a
Dunapartra, alá s fel két óra hosszat, onnan haza, lefeküdt, reggelig
hánykódott ágyában álmatlanul; alig várta, hogy megvirradjon, akkor
nyakába ölté a várost, bezörgetett valamennyi ismerős uzsorásnál,
pénzkalmárnál, hogy csak száz pengőt adjanak neki, ne többet mint száz
nyomorú forintot, a miért ő testét-lelkét lekötelezi, ezeret, kétezeret
ir helyette, megfizeti ekkor meg ekkor.
Mind hasztalan. Mindenkitől pénzt kérni, annyit tesz, mint senkitől sem
kapni, s azonfelül a rossz adós homlokára van valami átkos kifejezés
sütve, egy neme a Kain-bélyegnek, a mit ezek a hitelezők rögtön
észrevesznek. Ah a hitelezők nagy psychologok.
Abellino nem kapott pénzt, késő estig nem tudott száz ezüst forintot
kiteremteni. Kérte a Kárpáthy-család illető ügynökét is, hogy előlegezze
neki napi dijait. Nem cselekvé. Nem hajtott könyörgéseire, esküvései nem
hatották meg. Oh az egy Cerberus!
Csüggedten, leverve érkezett meg este felé a casinóba. Nem akart ugyan
oda menni, de lábai csak oda vitték. Szegény ember, minden tagjai nagyon
rosszul szolgálták.