(Az Első könyv többi része. A Második és a Harmadik Könyvnek részei. – A
polgári házasság. – A fegyverfogás. – Az egyházszervezés. – Az utolsó
szó.)
A 6-ik Rész szól a Külső-belső Templomról és a Czeremóniákról. A ki a
keresztséget hitének megvallása után veszi föl, más szóval a hivő, az a
mostani templomokba nem járhat. Bűnt ugyan nem követne el vele, de a
templomba járás nem fér össze hitével. A szentirás tanitja, hogy az
isten kézzel csinált templomokban nem lakik. A hivőnek kell az ő hite
által imádságnak házává átváltozni. Idővel a hivők is, ha majd
megsokasodnak, épitenek nagy középületet, de nem istennek számára, hanem
önmaguk számára, hogy ott kényelmesen tanithassanak.
A 7-ik Rész szól a Szent Miséről. A mise szerinte nem egyéb, mint
áldozás, de a zsidóktól eredett és külsőséges. Csengettyüvel, gyertyával
és zenével csinálják. És csinálják pénzért, gabonáért, borért, zsirért,
vajért, borjukért, bárányokért. Az egyetlen igaz üdvözitő áldozat Jézusé
volt, a mikor magát a bűnös emberiségért föláldozta. Több áldozatra
nincs szükség, csak az igaz hitre. Az apostolok se misét, se ahhoz
hasonlót nem gyakoroltak.
A 8-ik Rész szól a Bucsujárásról és a Képekről. Kárhoztatja a
bucsujárást, a mely gyökeresen nem tisztitja meg a lelket a bűntől.
Ellenzi mind a festett, mind a kőből faragott képeket. Ezek tisztelete,
habár ezek csak jelképek is, ellenkezik a tiz parancsolattal s
bálványimádásra vezet.
A 9-ik Rész szól a Szenteknek Közbenjárásukról. Az üdvösség egyedüli
forrása az isteni kegyelem s egyedüli közbenjáró a Jézus Krisztus.
Szentekre nincs szükség. A szentek is emberek voltak. Az első
keresztyéneknek nem is voltak szentjeik. Csak azt szabad hinni és
követni, a mit Jézus és az apostolok hirdettek, a szentek beszéde csak
emberi beszéd. Még az angyalokat se szabad imádni, mert ők is csak
istennek szolgái.
A 10-ik Rész szól a Purgatóriumról. Az olvasó, a harang, a purgatórium
vagy tűzben való megtisztulás, a halottakért való áldozás mind csak a
vallás terén való kereskedések, de nem az üdvösségre vezető eszközök.
Nem is tanitják ezt az apostolok, s a hol a tisztitó tűzről beszélnek
is, csak hasonlat és példabeszéd a szavuk.
A 11-ik Rész szól a Házasságról és a Magzatokról. A házasuló feleknek
megesküdni nem kell, nem is szabad. Meg van irva, hogy se égre, se
földre ne esküdjetek. A beszédnek, szónak, kijelentésnek megerősitése
igy legyen: »Ez ugy vagyon«; – tagadása pedig: »Ez nem ugy vagyon«.
Elég, ha a házasuló fél azt mondja s mondását megfogadja s fogadását
megtartja, hogy ő jegyesét szereti, házastársul hozzá veszi és semmiféle
nyavalyájában holtig el nem hagyja s mindezt isten nevében a törvénytől
kirendelt bizonyság előtt mondja. Nem kell tehát se istennek nevére, se
a boldogságos Szüz Máriára, se a szentekre esküdni.
Ime ez az ugynevezett polgári házasság.
A magzatok üdvössége miatt nem szabad a szülőket zaklatni. A szülők
hitére kell azt bizni.
A 12-ik Rész szól a Rendeleteknek megtartásáról. Meg kell adni a
császárnak, a mi a császáré s az istennek, a mi az istené. A felső
hatóságoknak engedelmeskedni kell, mert azok istentől rendeltettek. Az
adót meg kell fizetni.
Ha valaki házasodik vagy gyermeke születik, vagy gyermeke meghal: be
kell jelenteni az illető papnak s meg kell fizetni a papnak bérét, de ha
az a házasulókat az ő hitbeli ellenkező nézete miatt össze nem adja, az
ujszülöttet keresztelés nélkül a könyvbe be nem irja s a halottat el nem
temeti: akkor fordulni kell más paphoz s ha ez se teszi meg, fordulni
kell a világi biróhoz. Ha ez se teljesitené a kivánságot: akkor a
házasulók keljenek össze a gyülekezet előtt, az ujszülöttet irják be
maguk, halottját pedig kiki temesse el oda, a hova tudja. Kétsége ne
legyen, mert nem a fölszentelt temetőbe való temetés által jutunk az
üdvösségre, hanem az isten parancsának megtartása által.
Az utolsó rész czime: Befejezés. Ebben egyebek közt arra kéri Hencsey az
olvasót, hogy ha istentől nyert bölcsebb szivvel és értelemmel a
könyvben hibákat talál: inkább jobbitsa a könyvet, semmint megvesse.
A Második Könyv, a könyv második része már rövidebb. Ennek czime: »Az
ujraszületésről, keresztségről, urvacsoráról és az imádságról.« E könyv
nem részekre, hanem fejezetekre van osztva. Fejezeteinek czimei a
következők:
– Mint nyeri meg az ember a Krisztusban az ujraszületést és az örök
életet?
– Mi az ujraszületés?
– Kétféle a születés. Az egyik az ó-születés, mely testben, bűnben,
átokban és kárhozatban történik. Ez Ádámtól jön, benne van a kigyónak
magja, a sátán képe és a földi mulandóság. Ellenben a lelki, szent,
üdvösséges, dicsőséges ujraszületés a Krisztustól jő.
– Mint esik meg az ujraszületés? A szentlélek által s a Jézus
Krisztusban való hit által.
– Gyümölcse az ó- és uj-születésnek. E fejezet csaknem ismétlése az
előbbi fejezetnek. Az ó-születés gyümölcse a bűn, káromlás, méreg,
harag, halál, ördög, pokol és kárhozat; – az uj-születés gyümölcse pedig
az igazság, kegyelmesség, áldás, élet és az üdvösség.
– Az ujra szülöttekben minden jó cselekedetnek meg kell lenni.
– Krisztus a példája és tüköre a keresztyénségnek.
– Mi az igazi szent keresztség? Itt a szentirásból vett bőséges idézetek
alapján költői lendülettel fejti ki a keresztség természetét. A vizzel
való keresztelés mintegy jelképi cselekmény. A hogy a test minden
mocsoktul megtisztul a viz által: ugy a lélek minden bűntől megtisztul
isten igéje és a Jézusban való hit által. A keresztség által a
Szentlélek az ő malasztját becsöpögteti az ujra szülöttbe, mint a
harmatot a fára, melylyel a fa egyesül, általa megtisztul,
megelevenedik, nől, zöld leveleket és végtére gyümölcsöt terem.
– Mint kell vallani a keresztséget? A keresztség szentség, szentségnek
kell azt vallani.
– Az Urnak végső szent vacsorájáról. Az urvacsora a hivőknek Krisztussal
való egyesülése a kenyérnek és bornak magához vétele által. A kenyér
Krisztus testét, a bor pedig vérét példázza.
– Mi az imádság? Az imádság istennel való beszéd. Képmutatás nélkül,
lélekben és igazságban kell lenni az imádságnak. Istennek félelme és
szeretete is imádság, valamint öröm és bizodalom is. Megerősiti a
lelket, nyugodalmat szerez s a beteg szivet meggyógyitja. Eltávolitja
tőlünk a sátánt.
– Befejezés. Hét nagy tisztességet nyernek az igaz hivők. Neveztetnek
ugyanis: Választott népnek, Isten szolgáinak, Krisztus barátjainak,
Krisztus tagjainak, Isten templomának, Szent papságnak s végre Isten
fiainak.
A harmadik Könyv szól »Az külső és belső keresztyénségről és az hit után
való keresztségről«.
Ez a könyv is fejezetekre van osztva, mint a második könyv. Fejezeteinek
czimét s rövid tartalmát ismertetem. Bővelkedik ismétlésekben ez a könyv
is. A czimek igy következnek:
– A külső és belső keresztyénségről. A mai keresztyének csak külsőleg
keresztyének, nem ugy mint a hajdaniak, mint Krisztusnak apostolai s
igaz követői. A mai külső keresztyének csak magukat szeretik, fösvények,
dicsekedők, kevélyek, engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
szeretet nélkül valók, patvarkodók, mértékletlenek, kegyetlenek, a belső
jókat nem szeretik, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, külső
gyönyörüségnek szeretői inkább, hogy nem mint istennek szeretői.
Rosszak a tanitók is, vagyis a mostani papok. Mindig tanulnak, de soha
az igazságnak ismeretére el nem juthatnak. Nagyratartók, kényesek,
gazdagok s világi örömökre törekedők. Cselekedeteikkel nem példázzák
azt, a mit szájukkal tanitanak. Azért nincs tanitásuknak foganata.
– A hitről. Hosszabb értekezésben, szentirásbeli idézetek bőségével
bizonyitja, hogy az igaz embernek s Krisztus valódi követőjének hitben
és hit által kell élni; ebből származnak s e köré csoportosulnak a többi
emberi tökéletességek, ugymint a jóságos cselekedet, a tudomány, a
mértékletesség, a türés, az istentisztelet, az atyafiakhoz hajlandó
sziv, a szeretet s végül Krisztusnak megismerése.
– A keresztségről.
– Mi a keresztség?
E két fejezet többé-kevésbbé ismétlése azoknak, a melyek az első két
könyvben foglaltatnak.
– A kis gyermekek keresztségéről. Hit nélkül mezitelen és romlandó a mi
lelkünk. Mezitelen lelkünket a Szentlélek ruházza fel a keresztség által
szeretettel, alázatossággal, szelidséggel. Ámde a csecsemő se jót, se
gonoszat nem tud, ő ama tökéletességekkel föl nem ruházható, tehát az ő
megkeresztelésének semmi foganatja.
– Ki veheti föl a szent keresztséget? A ki teljes szivéből hisz az Ur
Jézus Krisztusban, mint istennek fiában, a ki már ismeri a keresztségről
való tudományt s érett észszel vallást teszen hitéről: csak az veheti
föl a keresztséget. Ime a felnőttek keresztsége!
– Mint kell vallani a szent keresztséget? Szentség az, melyet Krisztus
hagyott ránk.
– Kevesen pártolják a felnőttek keresztségét. A kis gyermek keresztsége
hit nélkül való. A kit csecsemő korában keresztelnek meg: honnan
tudhassa az, hogy ő keresztyén, hogy ő Jézus hive? Adnak neki, ha felnő
egy keresztelő levelet, abba be van irva szülőinek s keresztszülőinek
neve, valamint az ő neve is s a keresztelés napja. Csak az a levél
bizonyitja, hogy ő keresztyén. De mit ér ez? Hátha nincs ilyen levél se?
Hátha hamis a levél is? Ez csak papirosból való keresztyénség.
– Kis gyermekek itéletéről. Balga hit az, mely azt tartja, hogy a kis
gyermek, ha meghal keresztség nélkül, akkor kárhozatra van itélve. A
hitnek meg kell előznie a keresztséget. Ugy mondta János: a ki hiszen és
megkeresztelkedik: az üdvözül. De azt is megmondta nyilván, hogy a
kisdedeké istennek országa.
– Bérmálásról. Nagy részben ismétlés.
– Befejezés. Utolsó szavait a szentirásból vette hiveihez Hencsey.
»Titeket pedig mondalak barátaimnak, mert mindeneket, a melyeket
hallottam az én atyámtól, megjelentettem néktek és ha én bennem maradtok
és az én beszédim is tibennetek maradnak: valamit akartok, kérjetek,
megadatik néktek. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint
én is szerettelek titeket. A mint szeretett engemet az atya, én is ugy
szeretlek titeket, maradjatok meg abban az én szeretetemben.«
»Ámen!«
*
Hencsey 1843-ban fejezte be könyvét, mielőtt utolsó utjára elindult.
Könyvének végszavaiból már a közelgő halál sejtése szól. Vagy talán a
nagy apostol szomorusága ülte meg az ő lelkét is.
*
Sajátságos könyv ez.
Egészen tanulatlan ember irta, a ki az elemi iskolák ismeretein túl
semmi tudományhoz külső oktatás utján el nem juthatott. De a szentirást
nagyon ismerte, egyes részeit százszor meg százszor elolvasta.
Tudományos rendszer nem lehet a könyvben, nyelve is gyarló, szófüzése
parasztos, helyesirása olyan mint a göcseji ember beszéde.
És mégis nagy lélek volt irója. Látó, tanitó, hitujitó. Hasonlatos
azokhoz, kik a szent korszakokban a hitvalló és vértanu névnek
megszerzésére igazán törekedtek.
*
A mai nazarénusok egy része a katonaságnál nem fog fegyvert s nem
teljesit fegyveres szolgálatot. Inkább elszenvedi a kegyetlen büntetést
nyugodt lélekkel. Sok belehal a büntetésbe.
Ez nem Hencsey parancsa. Könyvében ő a fegyverforgatást nem tiltja, nem
kárhoztatja. Sőt az a nézete, hogy ha a felsőbb hatóság ugy rendeli, a
fegyveres szolgálatot teljesiteni kell. Hiszen Istentől van minden
hatóság. S isten előtt majd az ad számot, ha vétek van a
fegyverfogásban, a ki azt megrendelte.
*
Az egyház szervezésére Hencsey is gondolt. De arra irányt nem adott. Azt
gondolta, majd ha hazajön s hivei megszaporodnak: akkor kell
egyházalkotásra gondolnia. Kárhoztat minden egyházi rendet s papi
állást, de elfogadta a szentirás értelmében a tanitóállást. A ki hirdeti
isten igéjét a gyülekezetben s végrehajtja a keresztelést.
*
Lelkének nagy harczait, istenhez siető buzgóságát, bánatos életét, korai
halálát s messze földön rég beomlott sirhalmának képét tartsa
emlékezetben ez az én kis könyvem.