Talán nem lesz fölösleges a fennebbieket egy pár sorral kiegészítenem.
Fogarasi úrnak igaza van; a «sirhalmomi gyászjel»-hez hasonló ragozás
vagy jobban mondva szóképzés csakugyan előfordul a sajószentpéteri
végzésben s ezt én nem tudtam. Azonban, jól megjegyezzük, ez egyetlen
hely nyelvemlékeinkben, mely Vörösmarty kérdéses sora mellett bizonyít.
Ha több volna, Fogarasi úr idézné, mert rendszeresen búvárkodik a régi
nyelvben s ily nevezetes adat másutt is oly kevéssé kerülte volna el
figyelmét, mint a sajószentpéteri végzésben. Újabban én magam is
átnéztem egy pár nyelvemléket és régi írót, de hasonló szóképzést sehol
sem találtam. Most már az a kérdés: vajjon oly szóképzést, melyet csak
egyetlen adat támogat, igazolhatni-e s vajjon lehet-e véle élnünk, csak
mint költői szabadsággal is? A szíves olvasók talán emlékeznek reá, hogy
én a költői nyelv jogát híven védem és sokat szabadnak tartok, mit a
szorosan vett nyelvtan megtilt. Azonban e szabadság a nyelv sarkalatos
törvényeit csak akkor hághatja át, ha azt a régi irodalom vagy a nép
költői nyelvszokása szentesíti. Itt ez az eset nincs, mert egyetlen adat
nem teremt nyelvszokást. Nem tagadom, hogy vannak és lehetnek esetek,
midőn a költő e szentesítés nélkül is merhet s merészségét siker
koronázza, de az ilynemű szabadság már nem terjedhet ki a szóképzés,
ragozás és kötés legsarkalatosb törvényeire. Ily esetben a vétséget a
körülményekhez képest nagyritkán elnézhetni ugyan, de sohasem
helyeselhetni. E szempontból kiindulva, szó nélkül hagytam volna
Vörösmarty kérdéses sorát, ha a ragoknak _i_ szóképzővel ragozása nem
volna annyira elterjedve irodalmunkban, hogy méltán bélyegezhetjük egyik
legkirívóbb visszaélésnek. Már oda jutottunk, hogy alig van egy pár író,
kinek stílusa ment a _tóli–tőli, bóli–bőli, róli–rőli_-féle
ragozásoktól. S különös, ezt nem a költők használják, kiknek erre több
joguk volna, hanem éppen a prózaírók. Ezért legyen nekem szabad
ismételnem azt, mit Fogarasi úr a sajószentpéteri végzésről tartott
akadémiai értekezésében a _városonki_ szóképzésre nézve mondott, de
amiről most, úgy látszik, megfeledkezett. «Tehát kétségen kívül
_városonki_, _városonkbeli_ helyett áll. De ezt már a mai időben magam
sem merném írni.»[62]