különben régebben eljöttem volna megvígasztalni… Hisz én úgy szeretem…
akar? – legyen az enyém… ma és mindig…
Sapho nem tudta magát tovább türtőztetni: oda vetette magát a hozzá
közeledő férfi keblére; az pedig magához szorítá olyan hevesen, olyan
_sajátságosan_ –:
– Gyujtsunk lámpást violám, szeretném látni azt a rég nem látott édes
kis képét… Aztán bajos is sötétben csókolózni… a ruhára téved s a száj
haragszik meg érte…
Barna gyufát vett ki zsebéből s meggyujtá a lámpást. Egy pillanatra
behúnyta a fény elől szemeit s a aztán kinyitá.
Csodálkozva, merően nézett a kis sáppadt Saphora, aztán elpirult s
zavarában hebegni kezdett…
– Hát nem Leontin…? hol van Leontine… _Ki ön, drága nassám_…?!
A szegény leány alig tudta mi történt, alig tudta mit felel –:
– Sapho vagyok… az ön Saphoja…
– A görög költőnő…? Nem emlékszem, régen lehetett szerencsém… a lesposi
Sapho… az eryngium hires gyökere…
_Te kis frajla, nem a Leontine szobalánya vagy te_.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
És azután a hályog mind lejebb-lejebb ereszkedett a comtesse Sapho
világoskék, kedves szemein. Még alig volt husz éves s már virágok
helyett csak egy óriási határnélküli sötétséget látott… Hanem hallása
mind-mind éberebb, élesebb lőn. A legkisebb neszre összerezzent s
bezárta szobáját s még atyját se ereszté be magához.
Különben Aba gróf is sajátságos változást vett észre leányán: az néha
napokig nem szólt hozzá s a szinésznőt sem nevezé többé anyjának. Sőt ha
olykor-olykor kénytelen volt ezzel találkozni: nagyon vigyázott, hogy
még ruhája se érjen hozzá.
Szegény comtesse Sapho hanyatlott erősen; huszonhárom éves korában már
vén kisasszony volt: beszélgetett enmagával s szerette a rikító ruhákat…
Gazdag, hosszú szőke haja növekedett csak s ifjonti üdeségével a száraz
kocsányon tüneményszerüleg kihajtott virágra emlékeztetett…
– Mid fáj, kis leányom? – kérdé olykor Aba gróf s megsímogatá puha,
fényes hajzatát –:
A leány nem felelt s kibontakozott atyja karjai közül.
– Talán a szemed… nem látsz jól…
A kis grófkisasszony azt gondolta magában: »ó, bár ne látnék!« De
hallgatott, mindig hallgatott s mig atyja a semmittevésben – melyet
jólétnek nevezett – mind jobban neki tellett: az ő büszke alakja, egyre
száradt, esett összébb-összébb: de elhervadva, összetörve: irta s
szavalta tovább költeményeit…
TARTALOM
Előszó 3
I. Mefisztó barátom 5
II. Egy tragédia 51
III. Két vén cseléd 69
IV. Taragovics Tógyerék 93
V. A mosóné leányai 109
VI. Comtesse Sapho 131
Singer és Wolfner kiadása Budapesten.
Negyvenezer mértföld vitorlával és gőzzel
Irta: dr. Gáspár Ferencz.
Második bővitett kiadás. 130–140 eredeti képpel.
Dr. Gáspár könyve úgyszólván az egyedüli nagyobbszabású magyar útleirás.
Egy új világ, egészen új oldalról, sajátságos vonzó leirásokban tárúl
elénk. Ott képzeljük magunkat a hol csöndesen nyugodt, hol fönségesen
háborgó tenger végtelennek látszó síkján; föltárúlnak a mélységeknek
csodái, szépségei, látjuk azt a világot, mely nyugodtságában áhitatos
bámulatra, vívódásában gyönyörrel teli félelemre késztet. Megismerjük a
hajó életét, a matrózélet örömeit és keserveit, melynek ridegségökben is
fölemelő jeleneteit a szerző érdekesen, vonzóan írja meg. Leírja azoknak
az országoknak, melyekben megfordúlt, népét, életmódját, nem a dilettáns
szemlélő fölületességével, hanem a tudós alaposságával, az életet ismerő
orvos sokoldalú tapasztalatával. És azok a pompás leirások a tengerész
életéből, a kikötői életnek a leirása. Az ember azt hiszi, hogy nem is
útleirást, hanem érdekes bonyodalmú regényt olvas, oly feszült
kiváncsisággal kiséri a leirás egymásután következő részleteit.
Gáspár könyvét élvezettel, gyönyörűséggel olvassa nemcsak a
szépirodalomnak, a szellemes útleírásoknak minden barátja, de a
komolyabb, tanúlságosabb olvasmányoknak minden kedvelője is.
Ára fűzve 5 frt. – Díszkötésben 6 frt 50 kr.
SINGER és WOLFNER könyvkiadóhivatala Budapest, Andrássy-út 10.
Singer és Wolfner kiadása Budapesten.
UJ IDŐK
Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap
SZERKESZTI
HERCZEG FERENCZ.
FŐMUNKATÁRSAK
MIKSZÁTH KÁLMÁN és BRÓDY SÁNDOR.
*
Munkatársai különben a lapnak a legkiválóbb magyar irók és művészek.
_Előfizetési ár:_
_Egész évre 8 frt._ _Fél évre 4 frt_ _Negyedévre 2 frt._
Mutatványszámot ingyen küld
az „UJ IDŐK“ kiadóhivatala
Budapest, Andrássy-út 10.
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
15 |sem ád..?! |sem ád…?!
15 |óvó kéz..! |óvó kéz…!
16 |Az asszonynak |(Az asszonynak
16 |kezet fogva |kezet fogva.
16 |(Súgva) |(Súgva.)
16 |és »itt.« |és »itt.««
20 |volt többé |volt többé.
23 |megszólalt. |megszólalt:
42 |milyen jó |»milyen jó
47 |betek folytatá |beteg folytatá
56 |gondolkogott semmin |gondolkodott semmin
58 |Gyendéden kezébe |Gyengéden kezébe
63 |volna?!.. |volna?!…
72 |hófelhős égből.. |hófelhős égből…
72 |fogni. valamennyivel |fogni valamennyivel
73 |mellenye alól |mellénye alól
75 |piszkos, de olscó |piszkos, de olcsó
76 |el távozott.. |el távozott…
79 |ember jót! |ember jót!«
80 |egybekelnénk.. |egybekelnénk…
82 |egybe…! |egybe…!«
84 |kisassony aludott |kisasszony aludott
91 |akartam vele.. |akartam vele…
98 |csináló elhurczolkodoti |csináló elhurczolkodott
105 |énekel.,. |énekel…
105 |Veszszen!…« |Veszszen!…
107 |irnoki kinevezésgt |irnoki kinevezését
107 |jönni… |jönni…«
108 |felakasztani… »És |felakasztani…« És
108 |irnok. |irnok.«
111 |bukkant ele |bukkant elé
112 |esett. egyszerre |esett. Egyszerre
115 |testével ránehezeeett |testével ránehezedett
122 |reáhagyja magat |reáhagyja magát
122 |Szinte biztalta |Szinte biztatta
124 |otthont..: |otthont…
127 |magát!.. |magát!…
130 |ringyói!.. |ringyói!…
142 |én…! |én…!«
152 |alaknak, Csak |alaknak. Csak
153 |mást várt…? |mást várt…?«
153 |az ember..: |az ember…
153 |fényességet.., |fényességet…
154 |költőnő..? |költőnő…?
157 |Egy tragédia 53 |Egy tragédia 51
157 |Két vén cseléd 71 |Két vén cseléd 69
157 |Taragovics Tógyerék 95 |Taragovics Tógyerék 93
157 |A mosóné leányai 111 |A mosóné leányai 109
157 |Comtesse Sapho 137 |Comtesse Sapho 131]