Lányi Saroltának.
Várom: még egyszer tán zengő vihart hoz
Az élet s halk hajóm a tengeren
Hazárd, utolsó táncra engedem:
Zuzódjon szét, vagy lengjen drága parthoz!
Csak ez a csend, e tespedt, ájulat rossz
Csendje ne volna! egy-két emberem
Teng-leng a bús hajón reménytelen:
Pár vánnyadt vágy, pár züllött, vézna matróz…
Mert elfogyott a nyomorú ital,
Az állott rum: az egy-két csöpp reménység
S jaj, józanok a szegény tengerészek…
Jőjj, tégy velük jót irgalmas vihar,
Hadd lenne boldog part borától részeg
Már végre mind… vagy nyelje el a mélység!…