(4) Az ország újjászervezése. Széchenyi alkotásai
Amikor Dessewffy József a maradiak nevében harcra kelt az újítók
ellen, Széchenyi fölvette az odadobott keztyűt és megvívta a
harcot. A régi rendhez ragaszkodó uraknak vitairattal felelt
1831-ben. Ennek a könyvének a címe: Világ. Fegyverül választotta,
amit így a címlapra írt: a világosságot. Amiket a Hitel lapjain
az ország társadalmi képéről megrajzolt, azokat átfesti a
Világban állami közéletünkre.
Bírálatot mondott ősi közigazgatási berendezkedésünkről:
államéletünket ez »rútul eldarabolja« öt párt, hat vallás, tíz
nemzetiség és 52 vármegye közt, nem számítva a külön területeket
és a szabad városokat. De ellentétek által idegeníti el egymástól
az ősi nemességet is. A jövendő birtokosok--úgymond--járatlanok a
hazai dolgokban és nem tudják megszolgálni a hazától kapott
javakat. Lelkileg tova is szakadoznak a magyarságtól és odakünn
költik a pénzt, mert itthon nincs mód, amivel az állandó
tartózkodást maguknak kellemessé tehetnék. Ellentétük a
köznemesség, mely a külföldet nem ismeri, a hazai állapotokat
túlbecsüli, idegen találmányokról fogalma sincs és az ujítások
ellen elvakultan küzd. A polgárelem nagyobbrészt nem magyar és a
kiváltságos rendek nem édesgetik magukhoz. A parasztság sok
nemzetbelire van tagolva és ebben a magyar, legszebb fajta bár,
gyengén szaporodik, míg a többi fajta szapora, »mint gomba az
erdőm«. Hitéletünkben úgy áll szemközt a protestáns a
katolikussal, mint az »angol és gallus« egymással és alig van
társaskör vagy intézet, »vallási irígykedés ördögétől ment«. Ily
viszonyok közt vajmi nehéz a nemzet nagyságát kifejleszteni. Mert
kisebbszerű ideiglenes javítások mitsem érnek: a beadott szer
elgőzölögvén, a test még bágyadtabb és a fájdalom égetőbb lesz.
Gyökeres javításról pedig az a köztudat, hogy azzal sarkalatos
törvényeink ellenkeznek.
Politikai reformok dolgában sürgősnek tartja a közteherviselést,
hogy a nemesség is adózzék, pénzzel váltva meg a véradót: a
katonáskodást. Javallja továbbá Széchenyi a jobbágyok
fölszabadítását a robot és dézsma alól, a földesurak
kártalanításával. Nagy súlyt helyez az értelmiség elterjedésére,
mert a műveltség súlya leginkább fékezheti a kényuralmat és
megszerezheti a nemzeti függetlenség másik biztosítékát: a
vagyont és vele a jólétet.
[Illustration: József nádor
Széchenyit a »Világ« című könyvének megjelenése után kinevezte
Pestmegye táblabírájának. Ezt a példát a többi megyék is
követték.]
Szerencsére--írja--a magyar nem egy kiélt, megvénült nemzet,
melynek csak multja becses, inkább Európa legifjabb nemzete, mely
történelmében kisdedkorát élte és nagy hivatása ezután
következik. Nyolcszáz évig--úgymond--ez ország közélete »kis urak
és szegény királyok története volt«, nem pedig a nemzeté. Még
Nagy Lajos és Mátyás korát sem tartja megbámulni valónak. Fényes
és dicső kort ő a jövőtől vár és erre óhajtaná a magyart
előkészíteni, fölnevelni. »A magyar egy gyermeknép; most semmi,
de minden lehet, mert lelki és testi erő rejtekezik fiatal
keblében«.
Számot vet a kormányhatalommal és föltételezi róla, hogy a
nemzeti felújulásnak gátat vetni nem áll érdekében. Valaha más
volt e hatalom politikája: hogy egyszerűsítse a birodalmi
kormányzatot, egy nagy egészbe próbálta egyesítni a magyarságot a
többi részekkel. De a cél: az összeolvasztás mindig sikertelen
maradt és már fel is hagyott vele.
Széchenyi a maga eszméit ez alapon most kiszélesíti. A nemzeti
kaszinó mintájára szervezni kívánja a társaséletet vidéki
városainkban is. Egyesületekbe készül tömörítni a mezőgazdasági
erőket: lerakja a pesti Köztelek alapját, körülötte a gazdakörök
országos hálózatával. Felveti a részvénytársulati üzlet kérdését,
mellyel nagy vállalkozások egész sora volna indítható.
Részvénytőkével szándékozik Pestnek állandó hidat és állandó
színházat adni. Tervezi azt is, hogy nagy vizeink szabályozására
társaságok alakuljanak, a Dunára gőzhajózást vezessenek és a
fiumei tengeröbölig kőútat akar vágatni a Karszt kőhegyein át.
Avatott bírálók most azt kívánták tőle, adja elő pontról-pontra
való sorrendben, amit az országgyűlésen legott tárgyalni lehet,
mert már megértek a rögtöni megoldásra. Eleget tett ennek a
kérésnek is és 1833-ban kiadta harmadik nagy művét: a
Stádiumot-ot.
Ez törvényhozási feladatokról szól, amiket tizenkét pontba
foglal: