Ha előttem nem feküdnének kitárva ezek a vaskos könyvek, a mikben minden
szó József főherczeg ismert férfias betüjegyeivel van irva, alig tudnám
elhinni, hogy egy uralkodó családbeli főherczeg, a kinek rangja annyi
nehéz hivatást, gazdagsága annyi élvezetet kinált s a ki mindannak meg
is felelt, a családi élet örömei, a hadjárat viharai közepett, annyi
változatos munka mellett, melybe a honvédelem szervezésétől kezdve a
kertalkotás, artézikútfuratás, állatnemesítésen keresztül a tüzoltó
szerek tökéletesítéseig minden egybe van halmozva, még ilyen kimagasló
és széles alapon épített irodalmi művet is képes legyen létrehozni, a mi
maga elég volna egy emberélet szerzeményének.
A «románo csibakero sziklariben» czímtábláján a magyarországi
czigányvajdaságok egyikének czímerét viseli vignettül: egy futó töviskés
disznót, szájában cserággal.
(Én is találtam egy ilyen vajda-czímert, Gomán Ádám vajda ezüst
buzogányára kiverve; ez meg egy férfi, a ki két hátulsó lábain álló
lovat tart kötőféken; egy harmadik czigányvajda czímert viszont egy
mellcsattról rajzoltam le: két oroszlán tép egy kigyót.)
Ez összehasonlító nyelvtanban elő vannak adva a magyarországi
czigánynyelv szabályai, ragozásai, szókötései, számos példákkal
értelmezve, s viszonyítva a szanszkrithoz.
Kiderül e tanulmányból, hogy a czigánynyelvtan szabályzata nem más, mint
a szanszkrité, elszegényülten.
A szanszkritban van három nem, három szám, a czigányban csak két nem:
férfi és nő, és két szám, egyes és többes.
A szanszkritban van nyolcz eset szerinti ragozás: nevező, birtokló,
tulajdonító, szenvedő, szólító, kiható, segítő, állapító; a czigány
nélkülözi a nyolczadikat, de a hetedik kifejezi a kihatót és távolítót.
A szanszkrit igék 5 alakra, 14 időre és módra oszlanak s 10 nyelvtani
osztályba soroztatnak; a czigány igék 6 alakra, 11 időre és módra s 4
nyelvtani osztályra szorítkoznak.
Legközelebb áll a czigány nyelvtan szabálya a prakrithoz, a népnyelvhez;
egyes szavaiban pedig legtöbb hasonlat van a hindusztánihoz.
Most segélyül jön a «romano ugrikano alamangéro libro», melynek
rovataiban a tudományos buvárkodó a czigány nyelv egyes szavait,
kifejezéseit, egész mondatait egymás mellé sorakoztatja a szanszkrit,
prakrit, hindusztán, bangali nyelvekkel. Azután kikeresi az egyes
szavakat, a mik a czigány nyelvben otthonosak, a kashmiriak, seikok,
mahrattok, szindhik nyelvéből. – Itt sem áll meg, folytatja a nyomozást
a malabári, tamuli, telingai, czingáli és maldivi nyelvek rengetegeiben.
– Talál nyomokra a persában, a törökben, a kurdban.
Hatszáznegyvenegy folyólap van megtöltve a keleti nyelveknek e
szónyomozásával: valóságos nyelvészeti kincstár.
Egy pár összehasonlított mondatot kijegyeztem belőle: