Még nem egészen hetven esztendeje, hogy József nádor a legelső élő fát
sajátkezüleg ültette az alcsuthi pusztán s a legelső parasztgyereknek
ábéczét adott a kezébe s ma már nép és vidék mintaképe annak, a minek
«kell» lenni az egész országnak valaha.
A kopár agyaghalmokat rengeteg erdő fedi, a tölgy összeborul az egykor
egyetlen magányos ős szálfa körül, a szálas fenyőerdő kanyargó utjain
őzcsapat szökell keresztül s a gyümölcstermő pagonyban a fáczánok huznak
végig. A magas tetőről, merre a szem ellát, mindenütt nevető tájék,
dicsekedő halmok, arany szántóföldek, pompázó bársony rét, hivogató
liget, mámoros szőlőhegy; közben fehér házak, fák közé bujt falvak,
asztagokkal körülvett majorházak, legelésző gulyák, birkanyájak,
ménesek. A kopár sziklaoldalból kőbánya lett, melynek óriási prizmái
mint egy hófehér új várrom szakadéka, tünnek fel a távolban És alant a
falu közelében a fejedelmi kastély tornyos templomával, melynek óraütése
mértföldnyire hallik, körülfogva a nagyszerű parktól, melynek lombjai
közül messzire kiragyog a pálmaház roppant üvegkupolája.
Egy átelleni ormon a megdicsőült nádor márvány-emléke, melyet hálás
gazdatisztjei emeltek, a késő időknek tanuságul.
Az alcsuthi kert már régóta hires az országban, mint anyatelepe
valamennyi diszkertnek, a honnan exoticus fáinkat szerezzük. Csakhogy a
miket mi araszszal mérhető fehér és veres levelű bokrocskákul
ápolgatunk, azok ott terebélyes óriások. S mind ezek a növényország
aristokratái, a világ öt részéből összehordott czifra nevű, czifrább
levelű, virágpompájú növénymágnások tiszteletteljesen veszik körül azt a
plebejus őst, a félig korhadt fűzfát, melynek egyik ága már a földre
kivánkozott, csak az alája tett apostolok tartják. Társul szegődik hozzá
egy roppant terebélyes meggyfa, mahalepbe ójtva, a mit József főherczeg
édes anyja, az utolsó nádorné nagyasszony ültetett saját kezével valaha.
Évek előtt lecsapó villám kettéhasította a fát, de a gyermeki kegyelet
újra föléleszté: a lehasított törzset feltámaszták, erős sodronyokkal
összeszorították; s a fa ujra összeforrt és tovább őrzi ültetője
emlékét. Minden fának krónikája van itt: a hálás utódok elmondják, mikor
lett ültetve? kinek az emlékére? az utolsó fák helyét hogyan jelölte ki
legkisebb fiának a megboldogult nádor halála előtt három nappal.
A pálmák háza, az orangeria, az orchideak melegházai s az egész kertet
tropicus tenyészetre ösztönző artézi kút és vízvezetés már a nádorfi,
József főherczeg alkotása. Ő építteté a gyönyörű templomot is, mely
Storno építész mesterműve és a nagyszerű könyvtárt, mely tele van
nagybecsű ritka művek gyüjteményével.
Hanem hát mindez csak pompa, uri luxus, a mire azt mondjuk: «jó, a ki
teheti». De hát hol a haszonhajtó része a nagy alkotásnak?